2015. december 7., hétfő

Tizenkilencedik fejezet



Az éjszaka ezek után már sokkal nyugalmasabban zajlott le. Harry egyszer sem riadt fel többet, habár sokat forgolódott. Ennek ellenére én is elég jól tudtam pihenni, már a nap sugarai beszűrődtek a barlangba, mikor kinyitottam szemeimet. Ekkor vettem csak észre, hogy Harry milyen forró, és mérges is lettem magamra, mert biztosan az sem segített neki, hogy én a meleg testemmel szorosan hozzábújtam a takarók alatt. Mégis hagytam őt pihenni, és úgy döntöttem, hogy amint felkel, elküldöm újra megmártózni a tóban, mert az tegnap is jót tett neki.
Csendesen kimásztam mellőle, nehogy felébresszem, majd komótosan felöltöztem és reggeliért indultam. Nem akartam Harryt egyedül hagyni, de inkább elintéztem a gyümölcsszedést, mikor még aludt. Megtöltöttem a tónál az üres üvegeinket, és Harrynek is vittem egy banánt, bár abban nem igazán reménykedtem, hogy könyörgés nélkül megeszi majd.
Mikor visszaértem a barlangba, Harry még mindig mélyen aludt, és talán meg sem mozdult, mióta elmentem. Hosszú percekig gondolkodtam azon, hogy mi tévő legyek, majd végső unalmamban elkezdtem összepakolni Harry rendetlen cuccait. Ruháit összehajtogattam, majd bőröndjébe helyeztem a többi használati tárggyal együtt. Reméltem, hogy nem lesz túlságosan dühös megint, amiért holmijai között pakolásztam, habár ezúttal már nem igazán lehetett rejtegetnivalója előttem. Párszor azt is hittem, hogy felébredt, de mindig kiderült, hogy csak érhetetlenül motyog valamit álmában.
Az összetört vodkás üveg darabkáit óvatosan szedtem össze, majd egy nagyobb zacskót kukának kinevezve, kidobtam minden szememet, amit a barlangban találtam. Szerencsére ezúttal az ujjaim is épek maradtak.
Miután végeztem - és a barlang már szinte csillogott-villogott a tisztaságtól -, visszatértem Harry mellé, és kissé megijedve vettem észre a homlokán gyöngyöző verejtékcseppeket. Tenyeremet nedves bőrére simítva éreztem, hogy egyre forróbb. Rájöttem, hogy a láz nem várhat addig, míg felébred, ha sikerül levinni, majd pihenhet tovább, de kezdett kicsit aggasztani engem a helyzet.
- Harry… - szólongattam csendesen, miközben egyik kezemmel puha fürtjei közé túrtam, a másikkal pedig finoman a vállát ráztam. – Harry…
Eltartott egy darabig, míg valamennyire sikerült felébresztenem őt, de ekkor is csak annyit értem el, hogy egy grimasz ült ki az arcára, majd egyszerűen csak átfordult a másik oldalára, így a hátát mutatta nekem.
- Ne, Harry! Kérlek, ne aludj vissza - nyögtem fel, majd minden erőfeszítésembe tellett, hogy a hátára fordítsam, és így legalább az arcát lássam. – Nem akarlak arcon locsolni egy üveg vízzel, de megteszem, ha szükséges – fenyegettem egy picit.
- Még korán van. Csak tíz percet kérek… - mormolta rekedt, fáradt hangon.
- Harry… - sóhajtottam. Jót akartam neki, de annyira nehéz volt, mikor láttam, hogy nem esik neki jól zavarásom. – Fürdésre van szükséged, mert nagyon felment a lázad.
- Nagyon nem akarom – nyögte halkan még mindig csukott szemekkel, és meglepődésemre kisgyerekként lebiggyesztette alsó ajkát, mire nem tudtam megállni a mosolygást.
- De muszáj – győzködtem ellentmondást nem tűrően. – Jobban fogod magad érezni, és utána már aludhatsz is tovább.
- Rendben – sóhajtott egy mélyet, de még ekkor sem nyitotta ki szemeit. – De előtte becsuknád az ablakot?
- Tessék? – ráncoltam össze a homlokomat, mert hirtelen mintha félreértettem volna szavait.
- Nagyon fázom – lehelte. – Kintről pedig olyan hideg jön be.
- Harry, ne viccelj… - ráztam meg a fejem rosszallóan. – Csak gyere velem. Pár perc múlva már vissza is fekhetsz az ágyadba.
- Csak csukd be előtte az ablakot, jó? – mormolta újból, én pedig képtelen voltam eldönteni, hogy csak tréfál vagy komolyan gondolja, amit mond.
- Harry, Harry… - helyeztem kezeimet az arcára. – Nyisd ki a szemed – kérleltem. – Harry, nézz rám! – Végre sikerült elérnem, hogy belenézhessek smaragdjaiba, melyek most olyan tompán és bágyadtan csillogtak. Többé nem volt már kérdés, hogy a láz miatt beszél félre. Ekkor ijedtem meg igazán, hiszen azonnal le kellett hűtenem őt, viszont abban is biztos voltam, hogy képtelen leszek eljuttatni őt a tóig.
- Azt hiszem, beteg leszek – nyögte halkan, és újra lehunyta szemeit, miközben kellemetlenül homlokát ráncolta. – Nem érzem túl jól magam.
- Tudom, Harry. Tudom – sóhajtottam. Gyengéden simítottam tenyeremet a kezére, majd biztatóan megszorítottam ujjait. – Nemsokára jobban leszel. Megpróbálok segíteni rajtad – ígértem, habár féltem, hogy szavaim nem is jutnak el hozzá igazán.
Már éppen indulni készültem, hogy valami megoldást találjak Harry lázának csökkentésére, de mikor kezét elengedtem, azonnal ujjaim után nyúlt. Egy egyszerű mozdulattal felém, a hasára fordult, és fejét az ölembe helyezte, míg karjait körém fonva még szorosabban vont magához. Bármennyire is jól esett Harry melege, nem ez volt a legjobb ötlet abban a pillanatban.
- Ne csináld ezt, Harry… - kérleltem. – Nem szabad.
- De így sokkal jobb… - mormolta, és nem kellett neki sok, hogy újból álomba merüljön.
- Viszont nem jó neked – túrtam puha fürtjei közé. – Így is lázad van, nem akarlak még jobban felmelegíteni. – Azonban, mintha meg sem hallott volna, fejét fehér pólóm anyagába fúrta, és máris újból visszatért álmai világába.
Legszívesebben mellé bújva, szorosan átölelve őt aludtam volna én is még egy kicsit, és szinte fizikai fájdalmat éreztem, mikor sajgó szívvel fejtettem le magamról derekam köré fonódott karjait. Ahogy kicsusszantam alóla, gyorsan egy párnát helyeztem a feje alá, majd sietősen feltápászkodtam, hogy még véletlenül se mondjak igent a kísértésnek Harry közelsége miatt. Most a legfontosabb az volt, hogy a lázáról gondoskodjak.
Nem volt más választásom, így a legközelebbi törölközőket a kezembe vettem, majd benedvesítettem a barlangban lévő palackos vizekkel. Sietősen leimádkoztam Harry felsőjét, majd azonnal hozzáláttam a hidegvizes borogatáshoz, pont, mint Theonál nem is olyan túlságosan régen.
 Harrynek már az sem tetszett, mikor takaróját lehúztam róla, pedig elég meleg volt így is a barlangban. Viszont azt már nem tűrte szó nélkül, mikor a hideg, átáztatott törölközőket is ráterítettem, ezzel újból felébresztve álmából.
- Ne… - nyöszörögte felháborodottan. – Ez hideg… - mormolta, és egy egyszerű mozdulattal eltávolította magáról a felső testét borító törölközőt.
- Ne csináld ezt, Harry – könyörögtem hangosan felsóhajtva. Pont úgy viselkedett lázában, akárcsak egy hisztis kisgyerek, aki nem érti meg, hogy jót akarnak neki. – Tudom, hogy egyáltalán nem kellemes, de jobb lesz nemsokára, ígérem.
Még pár percig hadakoztam vele, hogy a törölköző újra a felsőtestére kerüljön, de végül mintha feladta volna a harcot, és egészen megnyugodott. Utáltam így látni őt, és kellemetlenséget okozni neki még mindezek mellett is. Szaporán vette a levegőt, és szíve is olyan gyorsan és erősen dobogott, mintha ki akarna szakadni mellkasából. Nagyon izzadt is, ezért szüksége lett volna egy kis folyadékpótlásra, azonban minden üveg kiürült a borogatások miatt.
- Harry… - szóltam csendesen, mert nem igazán voltam benne biztos, hogy alszik-e. – El kell mennem egy kis vízért a tóhoz, de pár perc és már itt is vagyok. Addig légy jófiú, maradj nyugton, és ne vedd le magadról a törölközőket, rendben? – Választ nem kaptam, habár igazán nem is vártam, abban viszont biztos voltam, hogy Harry ilyen állapotban nem tehet túl sok rosszat.
Sietősen álltam fel a földről, majd kezembe vettem a lehető legtöbb üres palackot, és hosszú léptekkel indultam el a vízesés felé. A tóban gyorsan meg is töltöttem az üvegeket, majd egy pár pillanatig bosszankodtam, amiért nem hoztam magammal a hátizsákomat, hogy egyszerűbben cipeljem vissza azt a sok vizet. Végül pedig, mikor visszaértem a barlangba, kis megkönnyebbülésemre, de nem túl nagy meglepetésemre Harryt épp abban a pózban találtam, amiben alig pár perce ott hagytam.
A testét fedő törölközők ekkorra már egészen átmelegedtek, így borogatást cseréltem rajta, majd már csak annyi volt hátra, hogy várjak, míg kicsit jobban nem lesz.
Nagyon úgy tűnt, mintha újra elaludt volna, és sajnáltam felébreszteni őt, de azt sem akartam, hogy a kiszáradás miatt valami komolyabb baja legyen.
- Harry… Harry… - szólongattam lágyan, miközben finoman göndör fürtjei közé túrtam. – Hoztam neked egy kis vizet – mondtam, mikor végre megmozdult és halkan nyögött egyet. Viszont egy pillanatig sem ellenkezett, mikor egyik karommal kicsit megtámasztottam a fejét, majd a vizes palackot a szájához emeltem. Először lassan kortyolt, és mikor már kezdtem azt hinni, hogy muszáj lesz leerőltetnem a folyadékot a torkán, akkor mohón kezdett el inni. Az üveget tartó kezemre helyezte a sajátját, és hatalmas kortyokkal tüntette el pillanatok alatt az összes vizet a palackból. – Nagyon jó, ügyes vagy – sóhajtottam fel kissé megkönnyebbülten. – Kérsz még egy kicsit? – kérdeztem. Nem igazán voltam biztos abban, hogy valóban eljutnak hozzá szavaim, de pár másodperc múlva meglepetésemre kinyitotta szemeit, majd finoman megrázta a fejét. Csak pár pillantás erejéig nézhettem bele smaragdjaiba, mire azok újból eltűntek szemhéjai mögött.
Ezek után igyekeztem pihenni hagyni őt, hiszen talán másra sem vágyott jobban. Mégis ő volt az, aki ölembe pihentette fejét, és mikor már kezdtem azt hinni, hogy elaludt, rekedtes hangom megszólalt.
- Miért csinálod ezt? – kérdezte meglepetésemre. Olyan kimerültnek tűnt, nem most volt itt az ideje, hogy ilyen témákról beszélgessünk. Mikor őszintén megvallva én sem tudtam még pontosan a választ kérdésére.
- Ne gondolkozz ilyen dolgokon most, rendben? - szóltam lágyan. – Csak aludj, Harry – hajoltam le, hogy egy finom puszit nyomjak homlokára, még mielőtt újra elalszik.
- De miért? – erősködött tovább. – Annyiszor sírtál miattam.
- Nem számít, Harry – ráztam a fejem teljesen őszintén, bár csukott szemein keresztül ezt nem láthatta.
- Annyiszor bántottalak – lehelte. – Évekig megkeserítettem az életed.
- Tessék? – kérdeztem vissza csendesen, összeráncolt szemöldökkel. Valamiért kezdtem úgy sejteni, hogy Harry még mindig félrebeszél láza miatt.
- Pedig te voltál az egyetlen, aki bármit tettem, mellettem állt... Sajnálom, anya – motyogta. Kezdett világos lenni a helyzet. Harrynek az anyukájával voltak hallucinációi. Én pedig kezdtem magam kellemetlenül érezni, mintha egy személyes beszélgetés hallgatnék ki, vagy Harry - valószínűleg nem is létező - naplójába olvasnék bele az engedélye nélkül.
Mégis kíváncsiságom felülkerekedett ekkor bűntudatomon, emellett pedig úgy gondoltam, hogy talán segít enyhíteni Harry lelkén -, ha igazából talán nem is -, de egy álmon keresztül bocsánatot kérhet az édesanyjától.
- Nálam sokkal jobbat érdemeltél volna… – sóhajtott. – Fogalmam sincs, hogy miért vagy még itt azok után, ahogy veled bántam, de ezek után más lesz. Ígérem…
- Ó, Harry… - suttogtam szomorúan. – Annyival több vagy, mint azt képzeled.
- Megváltozom, esküszöm… Nincs több egyéjszakás kaland, cigi, alkohol és leszokom a drogról is. Olyan fiad leszek, akire mindig is vágytál – bizonygatta. – Tudod, most van ez lány… – görbültek felfelé egy pillanatra ajkai. – Ő most teljesen más, mint a többiek. Egy igazi hercegnő… – A meglepetéstől hevesen kezdett dobogni a szívem, és nem akartam nagyképű lenni, de kezdtem azt hinni, hogy rólam beszél. – De nem hinném, hogy megérdemlem őt – motyogta gondterheltem összeráncolt szemöldökkel. – Nem régóta ismerjük egymást, de már így is annyit bántottam. Különben sem tudnám megadni neki, amit igazán érdemel. Miért vagyok ilyen? Miért bántom mindig éppen azokat, akiket szeretek? – Akiket szeret? Torkom összeszorult, és fülemben hallottam rendetlenül dobogó szívemet. – Igazából nem is olyan fontos… Okos ő, ezért úgy sem hagyná, hogy túl közel kerüljek hozzá – beszéde egyre lassult és összefolyt. Szavai után mégis legszívesebben igazán felébresztettem volna, hogy elmondjam neki és bebizonyítsam, hogy mennyire nincs igaza. Azonban végre talán megkaptam a választ, hogy miért volt ilyen távolságtartó velem az elmúlt napokban. Esküszöm, már nem is emlékeztem az utolsó alkalomra, mikor megcsókolt. Ó pedig mennyire hiányzott… – Viszont olyan régen nem éreztem már ilyet… Talán még sosem… - beszéde akadozni kezdett, és biztos lehettem benne, hogy percek sem kellenek, hogy végre álomba merüljön. – Pedig ő az a lány, akit… hogyha hagyná… ha engedné… nagyon tudnám őt szeretni, anya… - csendesedett el egészen.
- Ó, Harry… - lehelt remegve. Túl sok mindent hallottam olyan rövid időn belül, és megijedtem. Annyi minden zúdult rám hirtelen, hogy attól féltem, megszakadok a súlya alatt. Abban a pillanatban hiába éreztem gyávának magam, mégis elmenekültem a lázasan alvó Harry elől.
Egyszerűen megfutamodva, hosszú létekkel hagytam el a barlangot, majd futásnak eredtem. Állóképességem azonban gyorsan felmondta a szolgálatot, és alig pár perc után kifulladva estem térdeimre valahol, az erdő kellős közepén.
Nem így terveztem én ezt az egészet. Ennek egyáltalán nem így kellett volna történnie. Az egyetlen, amiért belementem ebbe a megnevezhetetlen kapcsolatba Harryvel, az az volt, hogy teljesen biztos voltam, hogy nekünk úgy sem lehet jövőnk együtt. Annyira különbözők voltunk, más értékrenddel és célokkal, hogy még meg sem fordult a fejemben a lehetősége annak, hogy ilyen messzire jussunk. Mikor megegyeztünk, szerelemről szó sem volt. Ilyen opció egyikünk számára sem létezett. Ha előre tudhattam volna, akkor az első adandó alkalommal inkább úszva indulok neki az óceánnak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha valami mélyebb szövődjön kettőnk között.
Már akkor is éreztem, hogy nem szabadna belemennem ebbe az egészbe. De talán ekkor még nem volt késő. Harry lázas volt, nem beszélt tisztán, és egyszer sem mondta ki világosan, hogy szeret engem. Hiba volt hagyni idáig fajulni a dolgot, de talán még épp itt volt az ideje véget vetni valaminek, ami szinte el sem kezdődött.
Szörnyen kétségbeesett, de legfőképpen dühös voltam. Nekem sosem ezt tanították. Gyűlöltem, hogy a saját elveimnek mondok ellent. Megcsaltam Nate-et, akinél jobbat sosem kívánhattam volna. Hagytam idáig fajulni a dolgokat, mert naivan abban bíztam, hogy egyszerűen rájövünk Harryvel, hogy mennyire nem működne ez köztünk. Erre pedig pont az ellenkezője történt. Hiszen én sem tagadhattam tovább, ez a göndör fiú percről percre egyre jobban belopta magát a szívembe minden hibájával és tökéletlenségével együtt.
Ezért hiába gyűlöltem magam, hiába vetettem meg a tetteimet, talán legmérgesebb azért voltam magamra, amiért olyan könnyen elfutottam Harrytől. Pont most, mikor rosszul van, beteg, és talán szüksége lenne rám.
Hiába ijesztettek meg szörnyen a szavai, másra sem vágytam, mint újra hallani őket. Talán önző is voltam, miért azt akartam, hogy szeressen, hiszen őszintén belátva ennek a kapcsolatnak nem volt túl sok jövője a szigeten kívül. Mégsem akartam többé Nate-tel foglalkozni, a fiúval, aki hosszú évek óta mellettem állt, a lázas Harry egyetlen feltételes mondata miatt. Talán kezdtem megbolondulni, hiszen már az sem érdekelt, hogy mennyire fog fájni egyszer, de szeretni akartam őt.
Nem telt bele sok időbe, hogy felálljak a földről és leporoljam ruháimat, majd hosszú léptekkel visszainduljak a barlangba. Nem voltam távol túl sokáig, így az sem volt meglepő, hogy Harryt még mindig alva találtam szinte teljesen ugyanabban a helyzetben, mint mikor elmentem. Egyedül a törölközőket lökte le magáról, és feljebb húzta testén a takarót.
Csak percekre mentem el, de annyira másnak érződött, mikor megláttam őt. Sikerült átlépnem kezdeti meglepődésemen és rettegésemen, és mást sem láttam magam előtt, mint a fiút, aki talán szeret engem. Tisztában voltam vele, hogy saját magamnak mondok ellent, de minden, amit akartam, megmutatni Harrynek, hogy mennyivel több és értékesebb ember annál, mint amennyit magáról gondol. Hogy megmutassam, hogy másra sem vágyok, mint a szerelmére. Talán ez volt a legnagyobb önzőség tőlem, hiszen nem voltam benne biztos, hogy valaha viszonozhatom érzéseit. Szörnyű embernek éreztem magam, de el akartam felejteni Nate-et, és ezentúl csak Harryvel lenni.
Többé már nem is a félelem könnyei folytak a szememből, sokkal inkább a boldogság és a mérhetetlen hála miatt, amit Harry iránt éreztem, amiért épp engem választott, hogy beengedjen a szívébe.
Hosszú ideig borogattam Harry láztól forró testét, míg végre valami kis javulást éreztem állapotában. Végül addig dörömbölő szívverése is lecsillapodott, és rendezetlen, szapora lélegzetvételei is visszaálltak a normálisra. Ekkor finoman betakargattam, hogy pihenni tudjon, hiszen a láz biztosan nagyon megviselte a szervezetét. Viszont arra gondoltam, hogy talán jobb is volt így, hiszen ez idő alatt sem kellett igazán szembenéznie az elvonás más tüneteivel.
Lassan kezdett lemenni a nap, én pedig az összes vizünk elfogyasztása miatt még sötétedés előtt pótolni akartam a folyadékot az üres üvegekbe, hátha az éjszaka még szükség lesz rá. Bár azt reméltem, hogy talán már nem Harry láza miatt.
Igyekeztem csendesen visszaérni a barlangba, nehogy felébresszem őt, de kis meglepetésemre észre kellett vennem, hogy Harry ekkor a falnak támaszkodva ül. Még mindig elég betegesen nézett ki, de legalább először ezen a napon már igazán magánál volt. Egy picit mégis szorongtam, hiszen nem tudhattam biztosan, hogy mire emlékezhet beszélgetéseinkből.
- Szia – mosolyodtam el örömmel. – Hogy érzed magad? – kérdeztem, és leraktam a földre a kezemben lévő üvegeket.
- Furcsán – ráncolta össze a szemöldökét. – Egész nap aludtam?
- Majdnem – válaszoltam, és sietősen pakolászni kezdtem, hogy utána minden figyelmemet a göndör fiúnak szentelhessem. – Nagyon magas lázad volt. Sokat beszéltél, de egyszer sem voltál igazán magadnál.
- Úgy érzem magam, mint egy durva éjszaka után – horkant fel halkan.
- Emlékszel valamire? – kérdeztem kissé félve válaszától, miközben izgatottan, céltalanul pakolásztam tovább.
- Nem – rázta meg a fejét. – Nem igazán – megkönnyebbülve hallattam egy nagyon halk sóhajt. Kicsit örültem, hogy Harry titkai most már csakis az enyémek lettek. – Azt hiszem, anyával álmodtam… - ráncolta a szemöldökét erősen gondolkodva. Ekkor guggoltam le mellé, és először néztem tompán csillogó smaragd szemeibe.
- Te sírtál? – helyezte egyik remegő kezét az arcomra, majd mintha egy könnycseppet törölt volna le szemem alól hüvelykujjával. – Mondtam valami rosszat?
- Nem… - ráztam meg a fejem azonnal. – Én csak… - igyekeztem a megfelelő indokot keresni, de ehelyett mást sem tudtam, mint zavartan hebegni. Harrynek pedig egyre elkomorodott az arca, mintha érezte volna, hogy ő az oka könnyeimnek. Pedig ha tudta volna, hogy nem csak a szomorúság miatt sírtam, épp ellenkezőleg. Mégis képtelen lettem volna neki ezt elmagyarázni, nem beszélhettem arról, hogy miket mondott lázában. Inkább megmutattam. Egy másodpercig tartott csak, míg az ölébe másztam, és ajkaimat az övéire nyomtam.
Egy pillanatra mintha meglepődött volna, de nem kellett neki sok, és máris visszacsókolt. Olyan rég nem történt hasonló, és ekkor sem tudtam képzelni, hogyan bírhattam ki az elmúlt napokat finom csókjai nélkül. Ajkai még puhábbak voltak, mint amire emlékeztem, és úgy imádtam, mikor olyan gyengéden egyik kezével a hajamba túrt, másikkal pedig derekamat ölelte, és a lehető legközelebb szorított magához.
- Hercegnő… - mormolta kifulladva olyan régen hallani vágyott becenevemet. – Fogalmam sincs, mit mondhattam, de… a fenébe is! Hidd el minden szavát! – Én pedig elhittem, majd ajkai éhesen csaptak le az enyémekre.
Csókunk heves volt, mégsem durva. Minden, amit szerettem volna, hogy érezze az iránta érzett mérhetetlen vágyamat. Meg akartam neki mutatni, hogy mennyire nincs igaza. Hogy milyen butaság, hogy nem hagynám, hogy valaha is jobban szeressen puszta barátságnál. Hogy mennyire nem igaz, hogy ő nem elég jó nekem. Be akartam neki bizonyítani, hogy képes vagyok helyet adni számára a szívemben, még ha ez azzal is jár, hogy mást kiszorítok belőle.


Köszönöm szépen a sok szép hozzászólást az előző résznél és legfőképpen a hatalmas türelmet! A jó hír az, hogy csütörtökön megvolt a szalagavató, így reményeim szerint vissza tudok állni a kéthetenkénti fejezetekhez. :) Ölel mindenkit, Csakegylány, <33


22 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Hat ez gyonyoru volt 😊 imadom a nem tul nyalas love storykat es ez pont olyan... ☺ komolyan erre nem tudok mast mondani csak azt hogy ez k*rva jo 😍😍❤
      Imadlak: Adél ❤

      Törlés
    2. Gratulálok! :D
      Már megint eszméletlenül aranyos vagy. Köszönöm, és nagyon szeretlek! <3

      Törlés
  2. Édes istenem! Életem, nagyon megérte várni erre a részre! Harryt nagyon sajnálom, viszont hihetetlenül örülök a befejezésnek! <3 Nagyon remélem, hogy jobban lesz és majd egyszer, mikor sikerül haza jutniuk a szigetről kibékül az anyukájával! <3 Viszont azt is remélem, hogy Del nem fogja elhagyni akkor Harryt. <3 Igaz, szívesebben shippelem Magamat és Harryt, de Del és Harry sem rossz. <3 (Derry, Hadelaide?)
    Nagyon szeretlek Élet és elképesztően örülök Neked. <3
    Nagyon imádtam az új részt, várom a következőt!
    Ölel és csókol: Életed.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, Életem! <3 Annyira szeretlek! <33
      Ezeken a shipnéven még nem is gondolkodtam, de nekem mindkettő tetszik. :))

      Törlés
  3. Te jó ég! Hát ez...omg! Alig találok rá szavakat. Tökéletes, egyszerűen tökéletes, tökéletes, tökéletes!!!
    Harry olyan aranyos volt, ahogy beszélt, még ha nem is emlékszik rá:3
    Még egyszer: tökéletes lett és imádtam a részt, továbbá imádom Harryt, Delt és persze téged;) Várom a következőt!!^^ :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen. <33 Pár perc múlva hozom a 20. fejezet. :)

      Törlés
  4. Jaj te lány!! Ez valami fantasztikus lett! *--* igaz szinte végig izgultam nehogy Harry-nek valami komolyabb baja legyen, de tökéletesen írtad meg! Ezt is IMÁDTAM!❤️
    Ami meg a végét illeti... El sem hiszem! Nagyon jó lett, nagyon tetszett!!❤️ Gratulálok, hogy végzősként ilyen igényes blogot írsz! Remélem jól sikerült és szép volt a szalagavatód!😘
    U.I.: nagyon várom a folytatást.! xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már megint túlzol, de nagyon-nagyon szépen köszönöm! <33
      A szalagavató miatt nagyon ideges voltam, de kár volt, mert minden nagyon jól sikerült. :)) Még egyszer köszönöm! <3

      Törlés
  5. Oooohhhhhh :) Hát ez egy nagyon jo rész lett :) A vége volt a kedvencem :) Am szivesen olvasnék pár részt Harry szemszögéből :) Kiváncsi vagyok neki mik zajlanak le pontoson a fejében :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Köszönöm szépen. <3
      Egyelőre nincs tervben Harry szemszöges rész. Félek tőle, hogy nem tudnám rendesen megírni, mert kicsit távol állt tőlem a stílusa. De majd meglátjuk. :)

      Törlés
  6. Juuj, ez nagyon tetszett:o eddig még nem írtam kommentet ha jól emlékszem, de imádom a történetedet és ask-on jeleztem, hogy függő vagyok. Pont mint Hazz ;) nagyon tehetséges vagy és fantasztikus ez a történet <33 várom a kövit, annyira örülnék ha tényleg visszatérnél a két hétre, de csináld csak úgy, ahogy tudod :) pussz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Nagyon köszönöm a sok szép szót, mert hihetetlenül jól esik. <3
      Próbálom tartani a két hetet, bár sajnos most is csúsztam pár napot, de pár perc múlva fent lesz a 20. fejezet. :)

      Törlés
  7. Ahw de cukikak!! Alig varom a kovit es amugy most akkor issuejottek vagy csak majd a kovi reszben? Nag!on jo resz lett
    Xx,B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Igazából nem olyan egyszerű a kapcsoltuk főleg Del pasija miatt, nem igazán lehet behatárolni, hogy most akkor együtt vannak-e vagy sem, de azért lassan alakulnak majd a dolgok. :)
      Köszönöm szépen. <3

      Törlés
  8. Fantasztikus!
    Egyszerűen nem jutok szóhoz....
    Csak ennyit tudok mondani..
    Imádom és persze téged is.<3<3
    Puszii<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. Imádlak, és nagyon köszönöm szépen! <33

      Törlés
  9. SZIa!
    Hihetetlenül tetszik a blogod Summer '09 -et is olvastam egyszerűen eszméletlen ahogy irsz!! Imádom mind 2 szóval hamar kövit!!!�❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett, és hogy ide is eljöttél. :)) Köszönöm szépen. <3 Igyekszem nem okozni csalódást. :)

      Törlés
  10. Annyira joook az események. Imádom ahogy irsz. Muszáj lenne könyvben kiadnod, én tuti olvasnám. Várom a következőt. Kellemes ünnepeket!🎄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát, nem hiszem, hogy valaha könyvet adnék ki, de nagyon aranyos vagy! Köszönöm szépen. <3
      Kellemes ünnepeket neked is! :))

      Törlés
  11. Drágaságom ♥!

    Szégyellem magam, amiért ilyen későn írok :3 De jobb későn, mint soha, nem? :)

    Átéreztem Harry betegeskedését, most én is meg vagyok fázva :/ Noha nincs lázam, az állandó orrfolyás és tüsszögés már kikészít / Visszatérve a történetre: örülök, hogy Del egyre több időt tölt Hazza-val *---* Amikor Haz beszélni kezdett álmában, egy pillanatra megállt bennem az ütő és már azon gondolkodtam, mi lenne akkor, ha a göndörke éber állapotában beszélne így az... Anyukájának :3 De azért mégiscsak ott volt a "megismertem egy lányt és..." rész, ahol már lehetett sejteni, hogy Addy menne vissza a táborba :33 A vége meglepő volt, de végül is örülök :D Nagyon *---*

    Megyek olvasni a folytatást :)

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés