2015. december 24., csütörtök

Huszadik fejezet




Akkor éjjel elég nehezen tudtam álomra bírni magam. Számtalanszor érintettem meg Harry homlokát, attól félve, hogy láza újra visszatér. Sokszor lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy egyszerűen csak megfordul alvás közben, vagy érthetetlenül motyog valamit, mert tartottam attól, hogy megint rémálma lesz. Megmagyarázhatatlan kijelentése után képtelen voltam ugyanúgy gondolni rá, és bármivel viszonozni akartam szeretetét. Azt szerettem volna, ami neki a legjobb, és a tőlem telhető legtöbbet adni a számára.
Azonban végül sem a láz, sem a rémálmok nem törtek elő, így hosszú idő után én is álomba tudtam merülni. A tegnapi fárasztó nap után talán semmire sem ébredtem volna fel reggelig. Pihenésem teljesen álmatlanul és a lehető legzavartalanabb módon zajlott, amire már nagy szükségem volt. Csak azt sajnáltam, hogy ez idő alatt Harryre nem tudtam úgy figyelni, ahogy szerettem volna.
A nap már erősen besütött a barlangba, mire kinyitottam szemeimet. Hatalmasat ásítottam és nyújtózkodtam, és csak azután vettem észre, hogy Harry már nem fekszik mellett. Kissé még kómásan ültem fel, de az álom azonnal eltűnt a szemeimből, mikor a fiút sehol sem találtam a barlangban, és kicsit mérges lettem, amiért nem ébredtem fel előbb. Féltem attól, hogy nem a legjobb most őt egyedül hagyni a gondolataival, arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt, hogyan érezheti magát éppen.
Pár pillanat múlva viszont megláttam a kusza ágyneműk mellett két mangót és egy csillaggyümölcsöt egy egészen frissnek tűnő üveg víz mellett, hiszen a palack oldalán még apró, csillogó vízcseppek folytak le. Aggodalmam még messze nem múlott el egészen, de arra mertem következtetni, hogy Harry nem meggondolatlanul, az elvonási tünetek miatt tűnt el, hanem valódi, épeszű oka volt rá. Persze azért szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy tényleg minden rendben van vele, és megtudni, hogy a mai napon hogy viseli a megvonást. Az első hely, amire gondolni tudtam Harry tartózkodásával kapcsolatban az a tó volt.
Még mindig álmoskásan, de kissé sietősen igazítottam meg az ágyneműket -, hogy ne legyen hiábavaló tegnapi takarításom -, majd felöltöztem, és bepakoltam a reggeli készülődéshez pár fontosabb tárgyat egy hátizsákba, arra az esetre, ha Harryt valóban megtalálom a vízesésnél. Mielőtt kiléptem volna a barlangból, még a kezembe vettem a nagyobb mangót, majd a jól ismert úton elindultam a tó felé.
Nem csodálkoztam túlságosan, de egészen megkönnyebbültem, mikor megláttam Harry vizes fürtjeit felbukkanni a tó közepén. Örültem volna annak, ha nem tűnik el ilyen hirtelen, de el tudtam képzelni, milyen unalmas lehetett a várakozás, míg én mélyen aludtam. Tegnap pedig láza miatt nagyon sokat izzadt, így biztosan jól esett neki egy mártózás a hűs hullámokban.
- Jó reggelt! – köszöntem hangosan, hogy meghalljon a víz csobogása mellett is. Ekkor vette csak észre, hogy megjelentem, mert egészen eddig a hátát mutatta nekem, most viszont felém fordult.
- Jó reggelt, hercegnő – köszöntött ő is. Egy kissé fáradt mosoly húzódott beteges kinézetű arcára. Már nem is csodálkoztam sápadt bőrén és ajkain, ahogy örökké karikás, kimerült, tompa csillogású szemein sem. Azt viszont már pozitívumok közé számítottam, hogy a tegnapi naphoz képest, most teljesen magánál volt. Az pedig, hogy idáig teljesen önállóan eljött, arra engedett következtetni, hogy fizikailag egészen rendben van.
Mikor újra lebukott a víz alá, én hozzáláttam egy komótos fogmosáshoz, ahogy az reggeli után szokás, majd egyszerűen csak lábamat a hűs tóba lógatva letelepedtem egy kőre, és ráérősen megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek.
Nem tartott túl sokáig, míg Harry úgy döntött, hogy elég volt a fürdőzésből. A tó másik oldalán mászott ki a partra, ahol a törölközőjét hagyta. Figyelmesen követtem mozdulatait miközben megszárítkozott, majd halvány mosoly ült ki az arcomra, mikor közeledni kezdett felém. Egy törölközővel én is megszárítottam vizes arcomat, majd igyekeztem lépteimmel csökkenteni a köztünk lévő távolságot.
- Jól aludtál? – kérdezte halkan, mikor megálltunk egymás előtt.
- Igen – leheltem mosolyogva. Egyszerre gyűlöltem és imádtam az érzést, ami Harry ébresztett bennem már egy egyszerű kérdésével is. – De felébreszthettél volna – dorgáltam meg finoman, mire ő csak megvonta a vállát.
Lábujjhegyre pipiskedtem, de még így sem voltam elég magas, így két kezemet nyaka mögött összekulcsolva lehúztam magamhoz, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira. Először mintha meglepte volna őt tettem, de nem sokáig tartott, mire felébredt csodálkozásából, és karjait derekam köré fonva visszacsókolt. Célom volt elérni, hogy végre újból ő is megcsókoljon, és ne várjon minden alkalommal az én engedélyemre, mintha valami tiltott dolgot tenne.
- Hogy érzed magad? – mosolyogtam fel rá, miközben kezeimet a mellkasán pihentettem.
- Jól… - mondta, de válasza sokkal inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. Annyira akartam, hogy végre ne kerteljen többet, és igazán elmondja, hogy van. Az én dolgomat is nagyban megkönnyítette volna.
- Igen, persze… - sóhajtottam, miközben rosszallóan megcsóváltam a fejemet, de nem forszíroztam tovább a dolgot.
A hátzsákom mellé léptem, majd kivettem belőle egy hajkefét, hogy leülve a fűbe kicsit rendbe tegyem alvástól összegubancolódott tincseimet. Harry eközben fehér habbal kente be az arcát, majd egy borotvával igyekezett eltüntetni apró szőrszálait.
A szigeten egészen megoszlottak a férfiak között a borotválkozási szokások. Alexander és Zayn nem igazán foglalkozott az efféle dolgokkal, míg Mr. Morgan, Niall és Harry is ragaszkodott otthoni szokásaihoz. Harry azonban az elmúlt napokban talán érthetően, de elhanyagolta magát, és egészen szép borosta nőtt az arcára.
Hajam fésülése közben Harry halk szitkozódására figyeltem fel. Azonnal megláttam az álla alatt egy apró sebből szivárgó vért. Gyorsan letörölte, majd lemosta egy kis vízzel, és  újra a nyakához emelte a borotvát, de keze annyira remegett, hogy nem kellett sok, mire újra megvágta magát, amit megint halk káromkodás követett.
- Hadd segítsek – raktam le a fűbe a hajkefét, majd felálltam, és letelepedtem Harryvel szemben.
- Nem kell, megoldom – morogta dühösen, mint egy morcos kisfiú, aki nem akarja elfogadni, hogy nem sikerül neki valami. Én pedig nem hallgattam rá, és egy egyszerű mozdulattal kivettem a kezéből az éles tárgyat. Sosem borotváltam még más férfit, de aputól és Nate-től is sokat láttam, hogy csinálják, és nem tűnt túl bonyolultnak. Harry pedig csak halkan sóhajtott, és lemondóan engedte, hogy a segítségére legyek. – Mikor lesz ennek vége? – kérdezte, miközben komoran bámult le ölében pihenő, erősen remegő kezeire. Ujjaimat gyengéden az övéire simítottam, hogy elvonjam remegéséről a figyelmét.
- Ez normális, Harry – nyugtattam meg, miközben lemostam a borotva fejéről a habot. – Tudom, hogy elég hihetetlen, de te még szerencsés vagy – mondtam, de válaszul Harry csak halkan felhorkant.
- Valóban. Tényleg… annyira szerencsésnek érzem magam – nevetett fel keserűen.
- Csak hallgass végig, és ne ugrándozz, mert nem szeretnélek megvágni – szóltam rá kissé szigorúan. Közelebb húzódtam hozzá, és szétterpesztett lábai között helyezkedtem el, hogy lábaimat finoman csípője köré fűztem. – Tudom, hogy ostobaság, de talán ez a baleset a legjobb dolog, ami veled történhetett – mondtam ki őszintén gondolataimat. Egy gúnyos nevetést vártam Harrytől, de a göndör fiú csak kissé összeráncolt szemöldökkel fürkészte arcomat. – Ha akkor, egy hónapja, épségben landolunk Sydneyben, tovább folytattad volna a drogozást egyre keményebb szerekkel. Mostanra már ki tudja, mi lett volna veled. Minél tovább függő vagy, a leszokás annál nehezebb és fájdalmasabb. Azt nem mondanám, hogy szerencsés vagy, amiért felszálltál egy repülőgépre, ami lezuhant a semmi közepén, de…
- De szerencsés vagyok, hogy belém botlottál – emlékeztetett halkan első találkozásunkra a repülőn, ami akkor olyan kellemetlennek tűnt, most mégis aranyos emlékként gondoltam vissza rá.
- Nem pont erre gondoltam – válaszoltam kissé szégyenlősen. – De igen, szerencsés vagy, hogy még nagyjából az elején sikerült valakinek jobb belátásra bírni téged. Több olyan embert láttam, aki kokain, heroin vagy hasonló függőség után kerültek be a rehabra. Nem is érhetem rendesen, hogy min mentek keresztül. Ezért lenne sokkal egyszerűbb, ha elmondanád, hogy igazán hogy érzed magad – pillantottam szemeibe nyomatékosan, de mintha meg sem hallott volna.
- Tudod… - kezdte csendesen. – Hiszel a sorsban?
- Hogy minden okkal történik? – kérdeztem vissza, mire egy aprót bólintott. – Azt hiszem, igen. – Leengedtem a kezemet, amiben a borotvát tartottam, hiszen amúgy is készen lettem ekkorra.
- Én is kezdem azt hinni, hogy lehet benne valami – gondolkodott el. – Tudod… tudod miért mentem Sydneybe épp most, az ünnepekkor?
- Nem, erről még nem beszéltél – ráztam meg a fejem, és kíváncsian figyeltem tovább.
- Mikor anya rájött, hogy… hogy drogozom – sütötte le a szemét szégyenében egy pillanatra -, próbált beszélni a fejemmel, én pedig ígérgettem, hogy leszokom, de sosem gondoltam igazán komolyan. Persze nem kellett sok, hogy lebukjak megint, de ekkor már nem volt kegyelem – nevetett fel keserűen. – Anyát le sem lehetett beszélni a rehabról, vállalta, hogy mindent fizet. Természetesen ez volt az utolsó, amit akartam, hogy hónapokra bezárjanak egy ilyen intézetbe. Beleegyeztem, de azzal a feltétellel, hogy nem kell Londonban maradnom, amibe anya rögtön belement, mert attól félt, hogy a régi kapcsolataimon keresztül még a rehabon is sikerül anyaghoz jutnom.
- És te? Miért ragaszkodtál ennyire ahhoz, hogy elmenj a városból?
- Mert úgy gondoltam, hogy anyám keze sem ér el mindenhová, így minél távolabb vagyok a családomtól, annál könnyebben kijátszom majd őket, és felszívódom. Így esett Sydneyre a választás. Anyának már nem volt pénze arra, hogy elkísérjen, pedig tudom, hogy megtette volna – nyelt egy nagyot. Szemeiben láttam, hogy milyen mélységesen szégyelli magát. – Nem is gondoltam arra, hogy jelentkezzek majd a rehabon. Alig vártam, hogy leszálljak a gépről, és újrakezdjek mindent. Hidd el, nem tartott volna sokáig új társaságot és dílert keresni. Az volt a tervem, hogy én is elkezdek árulni, hogy a pénzkérdés is megoldódjon.
- Ez szörnyű – nyögtem ki szinte suttogva és talán nem is szándékosan.
- Igen, tudom – nevetett fel komoran. – De mindketten tudjuk, hogy a végén úgyis a rehabon kötöttem volna ki.
- Csak már sokkalta rosszabb állapotban – bólintottam egy aprót.
- A rehabon, ahol te is dolgozol – mosolyodott el lágyan.
- Oh… - értettem meg hirtelen, hogy honnan indult ez az egész gondolatmenet. – Szóval arra célzol, hogy…
- Hogy akár baleset, akár nem, a sors így vagy úgy, de összehozott volna minket. Lehet puszta véletlen egybeesés is, de szeretném azt hinni, hogy ennek így kellett lennie – vallotta be. – Mintha… mintha csak azért jöttél volna, hogy engem megments. – Úgy nézett rám, hogy szinte elolvadtam, és azonnal erős pír ült ki az arcomra. Nem tudtam mást, így arcát kezeim közé fogtam, és ma már másodszor egy, az előzőnél sokkal szenvedélyesebb csókot nyomtam ajkaira. Annyira szerettem ezt a Harryt. Kedveltem a vicces, kissé szemtelen oldalát is, de azt annyian ismerték. Viszont ez a Harry, akinek szavaitól képes lettem volna egyszerűen elolvadni, ez a Harry, akit annyiszor eltitkolt, megbecsülésre és csakis tiszta szeretetre méltó volt.
- Habos lettél – mosolyodott el, ahogy az orrom hegyéről letörölt egy kis fehérséget.
- Te viszont kész vagy – paskoltam meg gyengéden most már teljesen sima, sápadt bőrét.
- Köszönöm – mondta, ahogy a tó fölé hajolt, hogy lemossa a maradék borotvahabot az arcáról.
Lassan ideje volt visszaindulnunk a barlangba. Út közben láttam Harryn, hogy máris mennyire kimerült, így csak hagytam őt lepihenni. Nem kellett sok, és máris álomba merült, én pedig ezalatt elhatároztam, hogy megszerzem a napi ennivalót, hogy több időre ne kelljen egyedül hagynom őt.
Azonban, mikor nem sokkal később visszaértem, a barlangban nem az fogadott, amire számítottam. Azt gondoltam, hogy Harry még mindig alszik, de éppen az ellenkezőjét láttam. A göndör fiú a falnak dőlve ült, térdei egészen a mellkasáig voltak felhúzva, arcát pedig előrehajtva nadrágja anyagába temette. Azonnal leraktam a gyümölcsöket a bejáratban, majd sietős léptekkel igyekezetem felé, és guggoltam le vele szemben.
- Mi a baj, Harry? – nyugtattam egyik kezemet feszült vállán. Ekkor hirtelen felkapta a fejét, és nagyon úgy tűnt, hogy eddig észre sem vette jelenlétem.
- Mi-micsoda? – dadogta zavartan, mint aki nem számított kérdésemre. – Semmi… semmi gond – rázta meg a fejét hevesen.
- Harry, kérlek… - sóhajtottam fel türelmetlenül. – Látom, hogy nem vagy jól. Segíteni akarok, de nem fog menni, ha nem árulod el, hogy mi van veled.
- Én csak… - kezdte volna, de hirtelen elnémult, és egész teste megfeszült. Háta kiegyenesedett, és erősen fülelt, mintha valamit hallott volna.
- Mi az, Harry? Mi történt? – kérdeztem most már teljesen összezavarodottan. Fogalmam sem volt, hogy mi folyik itt. Olyan jól ment minden reggel, alig egy órája, most pedig minden olyan bizonytalan lábakon állt hirtelen.
- Nem hallod? – pattant fel hirtelen előző helyéről, és szinte futó lépésekkel igyekezett ki a barlangból.
- Harry, hová mész? Gyere vissza! – szóltam hangosan utána, de mintha meg sem hallott volna, sietett tovább. Azonnal felugrottam a földről, majd rohanó lépésekkel futottam utána. Éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. – Harry, mi a fenét csinálsz? – kérdeztem felemelt hangon, kissé kétségbeesetten, mikor sikerült utolérnem őt.
- Hát, nem hallod? Értünk jöttek! Megmenekültünk! – Hangja tele volt izgatottsággal, miközben egyre fel-felnézett az ég felé, de a fák sűrű lobkoronája teljesen eltakarta a látóteret.
Egy pillanatra bennem is felderengett a remény egy sugara. Erősen fülelni kezdtem, egy helikopter zúgását vártam, de a madarak énekén kívül nem hallottam semmi mást. Az égvilágon semmit. Bármit is hallott Harry, az nem lehetett több, mint a hallucinációjának egy szörnyűséges szüleménye.
- Harry, kérlek, állj meg! – könyörögtem megtört hangon. Annyira fájt őt ilyen vidámnak és lelkesnek látnom, mikor tudtam, hogy másodpercek múlva minden semmivé foszlik, és csak a nyomorúság marad utána.
Sietős léptekkel követtem a megállíthatatlan Harryt egészen a kis tisztásig, ahol a tó is elhelyezkedett. Ott megtorpant, és a kezét napellenzőként a homlokához tartva próbálta keresni a nemlétezőt.
- Hol lehet? Pedig esküszöm, hogy hallottam… - mormolta magában, mikor éppen mellé értem. Én nem néztem fel az égre, hiszen teljesen felesleges lett volna. – Te is hallottad, ugye? – nézett rám reményteljesen. – A helikoptert? Hallottad, igaz?
- Én… én… - Nem voltam képes másra, csak értelmetlen dadogásra, miközben könnyes szemeimmel Harry smaragdjaiba néztem, amikben minden pillanattal egyre fogyott a remény. Képtelen voltam megszólalni, így csak lemondóan megráztam a fejem, és szorosan öleltem őt. Arcomat sötét pólójába temettem, miközben legszívesebben sírni lett volna kedvem, de nem engedtem meg most magamnak.
- Pedig esküszöm… esküszöm, hogy hallottam… - motyogta Harry. Hangjában már nem volt semmi remény, kezei pedig élettelenül lógtak az oldalán, nem is viszonozva ölelésemet.
- Semmi baj, Harry… Semmi baj… - bizonygattam finoman hátát simogatva.
Hosszú percekig álltam Harryt ölelve, majd miután elhúzódtam tőle, ujjainkat összekulcsoltam, és csendesen vezettem őt vissza a barlangba. Ott ajánlottam neki pár falat gyümölcsöt, amit megint nem fogadott el elégedetlenségemre.
- Ez volt az első, hogy hallucináltál? – kérdeztem csendesen, ahogy törökülésben helyet foglaltam vele szemben.
- Nem – rázta meg a fejét azonnal, és tekintetét az ölébe szegezte, mint egy kisfiút, akit valami rosszaságon kaptak rajta. – Mikor kisgyerek voltam mindig féltem lemenni a nagyszüleim pincéjébe, mert tele voltak hatalmas, fekete bogarakkal. Ma reggel arra ébredtem, hogy ilyenek másznak fel-le a karomon. Esküszöm, hogy éreztem, aztán kettőt pislogtam, és minden eltűnt.
- Miért nem ébresztettél fel? Vagy legalább miért nem említettem ezt meg nekem? Attól, hogy nem mondod el, még nem válik semmissé – dorgáltam meg talán kicsit keményebben is, mint szerettem volna, mire azonnal kis bűntudatom lett. – Harry… - sóhajtottam halkan, és már sokkal lágyabban beszéltem. – Nem kell szégyellned. Ez nem…
- Igen, tényleg! – csattant fel hirtelen. – Olyan rohadt büszke vagyok magamra! Majdnem tönkretettem magam, mert játszottam a sértődött, elkényeztetett ficsúrt! – emelt fel a hangját. Nem értettem egészen, hogy miről beszél, de egyelőre nem kérdeztem rá. Még mindig nem igazán tudtam, hogy miért is választotta a drogokat, viszont ezt a témát felhozni most nem volt megfelelő. – Nézz csak rám! – szorítottam kezeit arcom két oldalára, és durván követelte, hogy csakis rá pillantsak. – Nézd csak! Egy tiszta romhalmaz vagyok! Képtelen vagyok enni, aludni és még arra sem vagyok képes, hogy egyedül megborotválkozzak! Dolgokat látok és hallok, amik nincsenek is ott! Én teljesen… kezdek megbolondulni… - csuklott el a hangja a végére. Nagyon zaklatott volt, és kapkodva vette a levegőt.
- Semmi baj, Harry… - sóhajtottam, és finoman kezeimet az arcára helyeztem, majd homlokát az enyémre húztam. Talán meglephették gyengén mozdulataim, mert ujjainak erős nyomása azonnal ellazult, és már szinte simogatóan hatott. – Nem lesz semmi baj. Mindez csak az elvonási tünetek miatt van.
- Megérdemlem… Az egészet megérdemlem… - motyogta összeszorított szemekkel, és talán nem is tervezte igazán kimondani szavait.  
- Mi a baj, Harry? Mondd el nekem! – kérleltem, hogy egy kicsit elvonjam a figyelmét önmarcangolásáról. – Fáj valamid?
- A fejem – mormolta, és még mindig nem nézett rám.
- Más valami? Pár napja azt mondtad, hogy csontjaidban és az izmaidban is érzed. Még mindig? – beszéltem hozzá csendesen, hogy megnyugtassam, mert szívet sajogatóan szorongott. Sokszor láttam már ilyet, sőt még rosszabb kitöréseket is, de azt sosem gyógyszerek nélkül kezelték a hozzáértők. Így csak reménykedni mertem, hogy tudok segíteni Harrynek így is.
- Csak a fejem. – Ujjaimmal finoman masszírozni kezdtem halántékát, bízva abban, hogy csak egy kicsit is enyhítek a fájdalmán.
- És még? Mondd el, mi a baj! – kértem, de tovább folytattam, mikor nem szólalt meg. – Vannak még rémálmaid? – kérdeztem, mire egy aprót bólintott. A többiről már nem kellett kérdeznem, mert szorongása és fáradékonysága elég nyilvánvaló volt. Mégis hálát adtam az égnek, hogy dührohamai nem voltak, mert egy agresszív Harryvel fogalmam sem volt, mit kezdhettem volna. – Napok alatt túl leszel ezen, ígérem – mondtam halkan, majd egy lágy puszit nyomtam a homlokára.
- Miért vagy még itt mindig? - kérdezte váratlanul. 
- Nem foglak itt hagyni, Harry – mosolyodtam el hitetlenül. Nem érdekelt, hogy alig pár perce még kiabált velem, hiszen az nem ő volt igazán.
- Miért? – kérdezte újból. Ekkor már kinyitott szemeivel rám nézett, és lélegzetvétele is szinte normálisra lassult.
- Mert hiszek abban, hogy van még valami, ami miatt ide kerültél – vallottam be. – Valami magyarázat. Egyszer el fogod nekem mondani? – kérdeztem óvatosan.
- Megígéred, hogy nem mész el, bármit is hallasz majd? – kérdezett vissza, és kicsit megremegett a hangja.
- Nem fogok elmenni – bizonygattam.
- Ígérd meg, hogy nem hagysz el akkor sem, ha megint bekattan nálam valami. Ígérd meg, hogy tudni fogod, hogy az nem én vagyok. Ígérd meg, hogy nem mész el bármit is mondok vagy teszek – kérlelt szinte már könyörögve. Fájt a szívem, és mégis elolvasztott kétségbeesett ragaszkodása, mintha mástól sem félne, minthogy egyik reggel már nem talál maga mellett.
Ekkor homlokát elmozdította az enyémről, de csak azért, hogy arcát nyakam hajlatába rejtse, testemet karjai közé zárja, és soha többé ne engedjen el.
- Hát, persze, Harry – mosolyodtam el lágyan, és finoman tarkójánál kunkorodó tincsei közé túrtam. Képtelen voltam visszafogni a mellkasomban szétáradó melegséget és szeretetet, amit ez iránt a fiú iránt éreztem. – Nem foglak elhagyni, bármi is lesz. Ígérem. 


Ui.: Nagyon boldog karácsonyt kívánok Mindenkinek! <3 

56 megjegyzés:

  1. Ez annyira gyönyörű volt hogy már majdnem sírtam. Nagyon imádom ahogy írsz és nagyon imádom ezt a blogot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, annyira édes vagy. <3 Sok volt a kihagyás, de most már pár nap múlva jön a folytatás. :)

      Törlés
  2. Nagyon jó volt!!! Várom a kövit :* Neked is Boldog Karácsonyt'

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Most már hamarosan jön az új fejezet. :))

      Törlés
  3. Annnnnnyira szeretném , ha ez a fiú ilyen.lenne ! Mármint nem drogos...vagyis érrted.... Minnél többet olvasom ezt a blogot , annál kisebblesz a szókincsem , és rosszabb a megfogalmazásom...xd
    Ui.: Boldog Karácsnyt neked is !!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! <33

      Törlés
  4. Először is Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok neked és az egész családodnak!!❤️
    Másodszor pedig nagyon-nagyon jó lett ez a rész is! Azt szeretem az írásaidban, hogy legyen szó bármiről te azt mindig élethűen és valóságosan adod át. Ha a te írásodat olvasom úgy érzem, hogy ez egy valós, megtörtént eset.:D
    Csak így tovàbb!!❤️❤️
    U.I.: örülök, hogy jól sikerült a szalagavatód, biztosan nagyon szép volt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mikorra varhato uj resz? ^.^

      Törlés
    2. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Köszönöm nagyon. <33
      Nagyon sajnálom a sok kihagyást, de pár nap múlva jön is az új fejezet. :))

      Törlés
  5. Uristeeen!
    Elolvadtam, majd nagyon szomoru lettel es ismet elolvadtam :D valaki legyszi kaparjon majd fel :D a resz csodalatos volt, konyvben is megallna a helyet (komoly olvastam olyan konyvet ami ennel ezerszer rosszabb volt..). Latszik Harryn, hogy egyre nyiltabb Dellel szemben es nem gondoltam volna, hogy ezert akart Sidneybe menni.. Remelem mostmar kicsit enyhulni fog a fajdalma, mert rossz igy elkepzelni szegenykemet.. Kivancsi vagyok, hogy miutan sikerul megmenekulniuk a szigetrol, akkor hogy folytatjak... Na ez majd kiderul :D
    Tokeletes resz volt!
    Puszil es olel: Adél ❤
    Ui.: Neked is boldog karacsonyt es gratulalok a szalagavatodhoz, remelem lesz rola video es hogy meg is osztod velunk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, annyira édes vagy! <333
      Most már egyre jobb lesz a helyzet Harry és Del között, ígérem, és egyre többet tudhattok meg kettejükről. :) Még nagyon sok mindent tervezek ehhez a történethez, a második évad már nem a szigeten fog játszódni. :)
      Nagyon imádlak és köszönöm még egyszer! <3

      Törlés
  6. Aztaaa🙈 hihetetlenül jó volt. Imádom! Annyira jokat írsz. És olvastatja magát az egész. Már a Summer 09-nál beleszerettem abba ahogyan írsz.
    Harry annyira cuki amikor olyanokat mond Delnek amik nem ahhoz a seggfej Harryhez illőek lettek volna. Imádom hogy Del ekkora hatással van Hazzara. Várom a következőt :D Boldog Karácsonyt és sok jo ötletet. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm a szép szavakat <333
      Ötletem az van sok, eddig időm nem volt, de most már lesz az is, úgyhogy pár napon belül jövök a folytatással! :))

      Törlés
  7. Életem, Ez egyszerűen fantasztikus lett, persze, mint mindegyik! :)
    Harryt iszonyúan sajnálom, miért kínzod szegényt? <3
    Del nagyon cuki, hogy ott marad vele és meg is ígéri ezt neki, de történhetne már valami szaftosabb közöttük! ;)
    Annyira jó lenne, valami ship nevet kitalálni nekik, kár, hogy én nem vagyok olyan jó benne! :/
    A kis cukorfalatkáim pedig elégé keveset mondó, szóval ezen még dolgoznom kell! :D <3
    Köszönjük ezt a fejezetet, nagyszerű karácsonyi ajándék!
    Imádlak Élet! <3
    Millió puszi és ölelés: Életed. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon imádlak, de ezt úgyis tudod! <333
      Nagyon rossz vagy, Krisztike. ;) Nem mondom, hogy most, de majd lesz köztük "szaftosabb" dolog is. Mondjuk azt ne várd, hogy le is írjam. :D :D :D
      Azt hiszem, Derry lett a ship név. :D
      Nagyon köszönök mindent, nagyon szeretlek. <33

      Törlés
  8. Annyira szep volt hogy uristen majdnem elsirtam magam meghatodottsagomban es ahj annxira jol irsz hogy az mar faj
    Xx,Blanka S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy. :) Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  9. Ez megint nagyon jó lett és neked is boldog karácsonyt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. Köszönöm szépen. :))

      Törlés
  10. Boldog Karácsonyt és Boldog Újévet! Egyiket útólag másikat pedig előre. :)
    Tetszett a rész mint mindig! Várom a kövit!
    -FS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Sok volt a kihagyás, de pár napon belül hozom az új fejezetet. :))

      Törlés
  11. Drágaságom ♥!

    No, csak ideértem :D B.Ú.É.K ♥!

    Annyira örülök, hogy Harry kezd rendbe rázódni, köszönhetően Del segítségének és támogatásának :) Most már nincs kiakadás, ha Addy segíteni akar, Haz hagyja magát és ez jó *---* Döbbenetes, hogy ennyire megnyílt a lánynak... Ebből is látszik, hogy ő is szereti és lassan megbarátkozik az érzéssel/helyzettel :D Egy picit hiányoltam a csapatot, mármint a sziget többi lakóját, de kellenek ilyen Harry-Addy pillanatok is :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Drága, nagyon imádlak. <3
      Most már tényleg fog jönni a következő fejezet pár napon belül. Nagyon sajnálom a sok várakozást, de most már tényleg lesz időm. :))
      Xxx, <333

      Törlés
  12. Hàt ez nagyon szuper!!! Most talàltam a blogodat ès egy nap alatt el is olvastam...egyszerűen nem tudtam lerakni!! Vàrom a kövit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy idetaláltál, remélem, hogy nem fogok csalódást okozni. :) Köszönöm szépen <3

      Törlés
  13. Haligali Csajszikam! <3
    Sorry, tudom, hogy az utóbbi időben nem írtam komit ne haragudj de nagyon elvoltam havazva és oszinten megmondom kedvem sem volt írni :((Viszont elolvastam a reszeket:D
    Hűhó, hát most aztán nagyon beindultak a történések. Harry Baby kezd valtozni és ez annyira jo, mindig belecsempeszel valami kis cuki szöveget vagy valamit és awww*-*
    Del pedig annyira kedves, szereto, és megerto. Nem hiába szeretem őket nagyon, tökéletesen kiegeszitik egymást bár ők ezt meg nem tudjak (Haha en a mindentudo*büszke fej*)
    Hihetetlenül imadlak:Caroline xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ne viccelj, ez semmi az én kimaradásom mellett. :D
      Igen, most már tényleg beindulnak az események, és én is folytatom az írást végre. :)))
      Én is nagyon imádlak, és köszönöm, hogy írtál! <3333

      Törlés
  14. Drága Csakegylány!;)
    Csak most tudtam elolvasni a részt de ismét egy fantasztikusan lenyűgöző részt hoztál össze..imádom hogy Del így kitart Harry mellett..<3
    Imádom őket és persze téged is drága.<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál, és hogy itt vagy. :))) Én is nagyon imádlak. <33

      Törlés
  15. Drága Csakrgylány!
    Szinte megszàllottan várom a következő rèszt, naponta töbször is felnèzek hàt ha.... Szerinted ez normàlis? Nagyon jó vagy!!! Kèrlek siess!!! Puszi!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen. <33 Remélem mostantól már találsz valami újdonságot, ha fellépsz az oldalra. :)))

      Törlés
  16. Kedves Csakegylany!
    Szerintem nem csak en lettem a blogod fuggoje szoval nagyon konyorgom adj eletjelet egy resszel ugyanis en mar epekedve varom! :) es szerintem nem csak en :)
    Imadom ahogyan irsz. :* kerlek siess :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt vagyok már, és írok minden erővel. Sajnálom a sok kimaradást, de vége az érettséginek, pihentem is, úgyhogy most már tényleg nem kell sokat várni. :)))
      Köszönöm. <33

      Törlés
  17. Szia.mikor lesz új rész?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy-két napon belül mindenképpen! Sajnálom a sok kimaradást. :)))

      Törlés
  18. Imádom a blogodat és alig várom az új részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Egy-két nap és jön is az új fejezet, ígérem. :)

      Törlés
  19. Válaszok
    1. Már csak pár nap, ígérem. :) Sajnálom a sok kimaradást. :)

      Törlés
  20. Uristen nagyon jo ez a blog:o :33 mikor lesz uj resz? Mindennap 2-3x megnezem h van e mar:/ kerlek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom ezt a csomó kimaradást, de most már jönnek sorban az új részek, ígérem. :) Köszönöm szépen. :))

      Törlés
  21. Sziaa!
    Tűkön ülve várom a folytatást!
    Naponta frissítek.
    Remérlem nem gondolod azt, hogy mivel már régen volt rész ezért eltűntünk, minimum tudok rajtam kívül két embert aki alig várja h olvashassa amit írsz.
    Kérlek adj magadról életjelet!
    Sok sikert a további napokhoh, hetekhez, honapokhoz. Remélem hamafosan olvasunk felőled/rólad/tőled.
    UI.: bocsi, ha elírtam valamit vagy nem hasznaltam ékezetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *jav:napokhoz
      *jav2: hamarosan

      Törlés
    2. Sajnálom a sok-sok kimaradást, de ma rakom fel az új részt, és ezek után már rendszeresen tudok írni. :)))
      Nagyon aranyos vagy, köszönöm, hogy ilyen kitartóan itt voltatok. Igyekszem meghálálni. <333

      Törlés
  22. Már március van :(

    VálaszTörlés
  23. Hű, látom te se mostanában frissítettél.:)
    Sajnos nekem sem volt időm mostanában blogolni/blogokat olvasni, de most lassan itt a szünet, talán kicsit több időm lesz!:)
    Amint lehetőségem nyílik rá, elolvasom az összes elmaradt fejezetet, mert biztos vagyok benne, hogy jó sok mindenről lemaradtam.:D
    Puszi
    Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos az érettségi miatt volt egy nagy kimaradás, de ma hozni fogom az új fejezetet. :)) Alig várom, hogy újra beinduljon a blog. :))

      Törlés
  24. Sziia
    Nagyon hianyolom a reszt es szerintem evvel nem csak en vagyok igy😯 imadom siess kerlek❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szörnyen sajnálom a sok kimaradást, de vége az érettséginek, úgyhogy végre ma tudom hozni az új fejezetet. :))

      Törlés
  25. Nemsokára három hónapja hogy írtál:(((
    Tudom Tudom biztos van jobb dolgod, csak légyszii adj életjelet.:((
    Már borzasztóan várom az új részt!!!<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sajnálom. :(( Szörnyen sok idő maradt ki, de ma hozom az új fejezetet, ígérem. :)

      Törlés
  26. Szia!
    Sajnálom, hogy eddig még nem is írtam megjegyzést. Egyszerűen fantasztikus amit írsz!
    Elsírtam magam Harry vallomásán, olyan gyönyörű volt.
    Már nagyon várom az új részt!
    Puszi: Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, hihetetlenül aranyos vagy. <33
      Sok volt a kimaradás, tudom, de ma fogom hozni a 21. fejezetet. :))

      Törlés