2015. október 20., kedd

Tizenhetedik fejezet




Habár másra sem vágytam, mint egy nyugodt, pihentető alvásra, az éjszaka mégsem úgy zajlott, ahogy azt szerettem volna. Mélyen képtelen lettem volna aludni abban a kényelmetlen, ülő pózban, amiben sikerült elhelyezkednem. Amikor azonban úgy tűnt végre, hogy valamivel mélyebb álomba merültem, a mellettem fekvő Harry nyugtalansága riasztott fel. Sokat forgolódott az éjszaka, nyögdécselt és gyakran motyogott magában, amiből sosem értettem egy szót sem. Sokszor hittem azt, hogy felébredt, de aztán mindig rá kellett jönnöm, hogy csak álmában beszél. Azt viszont nem tudtam volna megmondani, hogy rosszulléte, fájdalmai vagy esetleges rémálmai okozzák-e nyugtalanságát. Segíteni akartam neki, enyhíteni kellemetlenségén, de mást nem tehettem, minthogy végigsimítottam kissé verejtékes arcán, finoman, nehogy felébresszem őt, hiszen szüksége volt a pihenésre. Érintésemre általában egy picit lenyugodott, de hamarosan elölről kezdődött az egész.
Egy ehhez hasonló alkalommal történt, mikor már kezdett hajnalodni, és a nap első, halvány sugarai besütöttek kunyhó falainak apró résein keresztül. Harry álmában halkan motyogott és forgolódni kezdett. Ezúttal biztos lehettem abban, hogy rémálma van, hiszen pár pillanat múlva felriadva kipattantak szemei. Ekkor már a közelében voltam és kézfejemet az övére helyezve megnyugtató köröket rajzoltam a bőrére, hogy gyorsabban vissza tudjon aludni. Harry egy pillantást vetett rám a félhomályban, mire igyekeztem egy halvány és roppant álmos mosolyt küldeni felé. Ő erre csak egy mély levegőt vett, majd lehunyt szemekkel, kezemnél fogva húzott le maga mellé. Halkan felsóhajtottam, hiszen szinte megkönnyebbülés volt végre vízszintesen elhelyezkedni. Képtelen voltam többé nyitva tartani szemeimet, de egy halvány mosoly ült ki az arcomra, hiszen egy pokróc választott csupán el Harrytől. Megnyugtató közelségét még a nem túl vékony anyagon keresztül is éreztem, meleg tenyere pedig el nem engedte az enyémet és szorosan zárult ujjaim köré.
Mikor legközelebb kinyitottam szemeimet, már egészen világos volt a kunyhóban, ami arra engedett következtetni, hogy bőven benne lehettünk a délelőttben. Kissé melegem volt, mert testem köré egy pokróc volt tekerve, azonban hirtelen teljesen éber lettem, mikor rájöttem, hogy Harry hiányzik mellőlem. Azonnal a legrosszabbra gondoltam, hogy biztosan újból eltűnt, hogy a múlt éjszaka csak a vérében lévő alkoholnak volt köszönhető, ma reggel pedig kitisztult fejjel rögtön megbánta a dolgot és az első adandó alkalommal visszamenekült a barlangjába.
Azonban hirtelen aggódásom csupán addig tartott, míg meg nem hallottam Harry ismerősen rekedtes reggeli hangját mögülem.
- ’Reggelt – mormolta, mire azonnal felé kaptam a tekintetemet. A barlang falának dőlve ült, mint ahogy én tegnap éjszaka elalvás előtt. Egészen úgy tűnt, mintha felcserélődtek volna a szerepek a reggelre.
Most adódott alkalmam kicsit jobban megvizsgálni szemeimmel Harryt a nappali fényben, ami tegnap éjszaka csak részben sikerült. Azonban részletesebb képet kapva róla egyáltalán nem nyugodtam meg. Tökéletes vonásai mellett arca sápadtabb volt, mint amire emlékeztem az előző napról, szemei alatt pedig az alvás ellenére is sötét karikák húzódtak. Betegesen nézett ki, nekem pedig látványára is összeszorult a szívem, mégis egy mosolyt varázsoltam az arcomra, és őszinte vidámsággal és megkönnyebbüléssel köszöntöttem őt.
- Jó reggelt. Hogy érzed magad?
- Jól vagyok – válaszolta, és közben keserűen felnevetett.
- Sajnálom, buta kérdés volt – ráztam meg a fejem bűnbánóan. A körülmények ellenére is annyira örültem, hogy itt van, hogy legszívesebben kislányos lelkesedéssel ugráltam volna körbe őt. – Legalább aludni tudtál?
-  Valamivel jobban, mint az előző éjszakákon – mosolyodott el leginkább udvariasságból.
Kicsit furcsa volt a légkör, ami ekkor körülvett minket. Kínos talán még nem is volt, sokkal inkább olyan szerencsétlen. A részemről nekem fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene viselkednem Harryvel az elmúlt napok után. A szívem szerint legszívesebben a nyakába ugrottam volna még hevesebben, mint előző éjszaka, és bűntudatot éreztem, de beismertem, hogy csókjára is mindennél jobban vágytam. Viszont tegnap részeg volt, gátlások nélkül, most pedig nem igazán tudtam, hogy mit gondol. Egyedül azt tartottam pozitív jelnek, hogy még a táborban volt, ami csakis azt jelenthette, hogy nem gondolta meg magát, miután az alkohol kiürült a szervezetéből, és valóban komolyan kérte a segítségemet.
Viszont ő is furcsán, feszülten viselkedett, habár valószínűleg teljesen más okból, mint én. Igazából el sem tudtam képzelni, hogy akkor éppen mit érezhetett. A múltban találkoztam leszokó függőkkel, és inkább vissza sem gondoltam arra a sok szörnyű, sötét gondolatra, ami ekkor megfordult a fejükben vagy a fájdalomra és nyomorra, amit ekkor átéltek. Azt kívántam, bárcsak meg tudnám ezt egy kicsit könnyíteni Harry számára. Azonban minden nélkül egy lakatlan szigeten a társaságomon és a figyelemelterelésen kívül mást nem nyújthattam neki.
- Nincs szükséged valamire? A többiek már biztosan elmentek reggeliért – álltam fel, miközben megtörtem a közénk ülő, kissé talán feszült csendet.
- Nem igazán vagyok éhes – rázta meg a fejét elfintorodva.
- Én viszont igen. Mindjárt visszajövök. Hozok neked legalább egy kis vizet – mondtam, és már ki is léptem a fényes napsütésre.
Halkan sóhajtottam, majd elindultam a nem túl messzi, tábor közepén lévő, kialudt tábortűz felé, ahol a többieket pillantottam meg.
- Jó reggelt – mosolygott rám elsőnek Eleanor, majd a többiek is köszöntöttek. Niall is elmormolt egy köszönésfélét, én viszont nem tudtam nem neheztelni legalább egy picit a szőke fiúra. Tegnap pont úgy viselkedett, mint óvodás gyerek, mikor neki kellett volna felelősségteljes felnőttként példát mutatnia Theonak.
- Minden rendben, drágám? – kérdezte Mrs. Brightmore, miközben egy büszke mosolyt villantott felém. Biztosan már neki is elmesélték a tegnap történteket.
- A körülményekhez képest igen – bólintottam egy aprót, viszonozva kedves gesztusát. – Csak pár gyümölcsért jöttem meg egy kis vízért. Nem akarom sokáig egyedül hagyni – mondtam, majd egy halk horkantást hallottam meg Niall felől, de mire ránéztem, ő már el is fordította a tekintetét. Kedvem lett volna akkor fejbe kólintani, de inkább csak mélyeket lélegezve indultam el a raktárhelyünk felé, ami nem állt másból, mint egy földbe ásott, alig könyöknyi gödörből, amit pár nagyobb pálmalevéllel fedtünk le. Leguggoltam, majd két üveget vettem elő és pár csillaggyümölcsöt. Örültem volna annak, ha Harry is eszik egy kicsit. Így is úgy nézett ki, mint aki napok óta nem evett egy falatot sem, az ivásról nem is beszélve, a tegnap esti alkoholt leszámítva. Ezért inkább még egy palackot a kezembe vettem. Nem hagyhattam, hogy még jobban tönkretegye az egészségét.
- Addy… - szólalt meg egy hang a hátam mögött.
- Szia, Perrie – mosolyodtam el, ahogy felálltam kicsit ügyetlenkedve attól a sok mindentől, amit a karomban tartottam.
- Kell segítség? – utalt arra az üvegre, ami éppen kicsúszott kezeim közül.
- Nem, köszönöm. Megvagyok – nevettem fel saját ügyetlenségemen mulatva.
- Minden rendben veled, Addy? – kérdezte, miközben lehajoltam a vízért. Volt egy olyan érzésem, hogy nem is igazán a hogylétem felől akar érdeklődni, de vártam, hogy kibökje, mit is szeretne igazán.
- Persze, jól vagyok – bólintottam egy aprót, miután felegyenesedtem. – Nem aludtam túl jól az éjjel, de egészen megkönnyebbültem az elmúlt napok után.
- Igen, azt látom – mosolyodott el. – És Harry hogy van? – Nem volt Perrie-től megszokott ez a túlzott udvariaskodás.
- Nem túl jól – vallottam be. – Még messze nincs túl a nehezén, de remélem, hogy most már minden rendben lesz. Viszont ha nem bánod, akkor én most visszamegyek hozzá – biccentettem a kunyhó felé, majd már meg is fordultam, hogy elsétáljak. 
- Nagyon kedveled őt, igaz? – szólt még utánam. Egyszerű kérdésé egy pillanat alatt az egekbe kergette a pulzusomat, és annyira meglepődtem, hogy ezúttal minden kiesett a kezemből. Erre a kérdésre egyáltalán nem voltam felkészülve, főleg, hogy nem értettem a hátterét sem.
- Öhm… én csak… - piszkálgattam hajam végét zavartan. Azt hiszem, ennél nem is lehettem volna átlátszóbb.
- Azok után, ahogy bánt veled többször is, nem biztos, hogy megérdemli a segítségedet.
- Én vagyok a szigeten az egyetlen, akivel egyáltalán kommunikál. Másra nem számíthat – szedtem magam kicsit össze.
- Addy, én nem akarok beleszólni, de azt hiszem, barátok vagyunk, és mint barát csak azt szeretném, ha óvatos lennél vele – sóhajtott, majd tovább folytatta. – Eleanorral elvittük Theot ma reggel fürdeni, és habár nem akartalak titeket zavarni, de be kellett mennem a törölközőkért a kunyhóba… - Ekkor azonnal leesett, hogy mi is áll a nagy faggatózás hátterében. Ha Perrie kora reggel bejött a kunyhóba, mikor Harryvel még mindketten összebújva aludtunk, akkor valószínűleg sok mindenre fény derült előtte.
- Ó, Istenem! – kaptam szám elé a kezem. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. A tagadásnak többé nem lett volna értelme, és hazudni sem akartam, de azt sem hagyhattam, hogy ez az egész kitudódjon.
- Én nem ítéllek el, Addy – igyekezett Perrie azonnal megnyugtatni. – De nem értelek. Azt hittem, hogy szereted azt a fiút. Nate-et. Hiszen annyit áradoztál róla.
- Nem tudom, Perrie – ráztam meg a fejem kétségbeesetten. – Többé nem tudom, hogy mit érzek. Képtelen vagyok magamon kiigazodni, de látom, hogy ez az egész Harryvel milyen szörnyűnek tűnik. Szeretem Nate-et. Biztosan szeretem, de Harryvel minden annyira más. Nem is tudom… - rázta meg a fejem tehetetlenül. – Olyan régen nem éreztem már ilyet. Talán ezelőtt még sosem. Olyan, mintha vele bármit megtehetnék. Minden kötöttség és elvárás nélkül. – Egy hamis szót sem mondtam Perrie-nek. Nem panaszkodhattam, hiszen otthon mindenem megvolt, de közben meg kellett felelnem az elvárt normáknak és korlátoknak, még ha emiatt saját magamnak is ellent kellett mondanom. Harry viszont úgy átlátott rajtam akárcsak egy kristálytiszta üveglapon. Mellette nem kellett színlelnem vagy megjátszanom magam. Olyan felszabadító volt ez, mint amilyen kellemetlen néha, mégis valami egészen más, mint a megszokott. Valami jófajta más.
- Értem, Addy, és messze álljon tőlem, hogy téged bíráljalak. Egyszerűen csak aggódom érted. Ti ketten annyira… különbözőek vagytok. Talán teljesen mást vártok ettől a… kapcsolattól. Nem akarom, hogy a végén te legyél összetörve.
- Emiatt viszont nem kell egy percig sem aggódnod. Én nem várok semmit ettől az egésztől. Azt hiszem, mindenki számára teljesen világos, hogy nem lehet köztünk semmi komoly Harryvel. Még csak nem is élünk egy kontinensen. Ez a szörnyű baleset összesodort minket, de miután ránk találnak, ugyanúgy élünk majd tovább, mint azelőtt. Én pedig igyekszem majd megbarátkozni a bűntudattal minden percben, mikor Nate szemébe nézek – mosolyodtam el keserűen. Nem akartam még egyelőre arra gondolni, hogy mi lesz, mikor hazaérünk.
- Azt hiszem, egészen meg tudlak érteni. Mindannyiunknak vannak… szükségletei – mosolyodott el kacéran, mindentudóan.
- Ebben biztos vagyok – ráztam meg a fejem rosszallóan, de képtelen voltam nem felkuncogni.
- Azért örülök annak, amit az előbb hallottam. Nem szeretem a barátaimat megbántva látni – mosolygott rám gyengéden, én pedig viszonoztam szívélyes gesztusát. – Na, most pedig igyekezz, nehogy az a jómadár túl sokáig hiányoljon!
Így történt, hogy alig egy perc múlva már újra az üvegekkel és gyümölcsökkel a kezemben beléptem a kunyhóba. Harryt ekkor szinte ugyanabban a helyzetben találtam, ahogy pár perce otthagytam. Még mindig a szemközti falnál ült, de most fejét is a falnak döntötte. Karikás szemei lehunyva voltak, én pedig azt hittem, hogy elaludt, míg fel nem riadt, mikor meghallotta érkezésemet. Lágyan mosolyogtam rá, de ő nem erőltette viszonozni azt. Amúgy sem szerettem természetellenes mosolyát, mert akkor még aranyos gödröcskéi sem bukkantak fel.
- Tényleg nem vagyok éhes, Del – sóhajtott fel mikor kezei közé nyomtam a vizes palackot egy kisebb csillaggyümölcs kíséretében.
- Én viszont nyugodtabb lennék, ha legalább pár falat lenne a szervezetedben – érveltem.
- Rendben – sóhajtott Harry pár pillanat múlva teljesen megadva magát. Valóban nem volt az igazi, hiszen magához nem illő módon elég gyorsan engedett nekem.
- Emlékszel mindenre a tegnapból? – kérdeztem, miközben elhelyezkedtem vele szemben.
- Alapvetően igen, bár néhány részlet kicsit homályos – ráncolta össze a szemöldökét koncentrálva.
- Értem – leheltem, és le sem tagadhattam volna a megkönnyebbülést hangomban.
- Nem voltam olyan részeg – kunkorodtak fel ajkai lágyan egy pillanatra. – Komolyan gondoltam mindent, amit mondtam tegnap – nézett a szemeimbe teljesen komolyan most tompán csillogó smaragdjaival. Ezek után persze képtelen voltam visszatartani felszabadult mosolyomat. Hirtelen minden félelmem eltűnt, miszerint Harry tegnap az alkohol által vezérelve jött el a táborba, és kijelentése talán azt is jelentette, hogy valóban hiányoztam neki az elmúlt napokban, ahogy azt félálomban bevallotta. 
- Én is komolyan gondoltam a segítségemet. Nem vagyok orvos, csak kis tapasztalattal rendelkezem, de örülök, hogy itt vagy, és készen állok segíteni neked – mosolyodtam el. – Cserébe csak őszinte válaszokat kérek. Nem kell most – tettem hozzá azonnal. – Csak apránként. Tudni szeretném, hogy mikor kezdted, milyen szereket használtál eddig, és hogy mi vezetett el addig, hogy ilyen módszerekhez fordulj – mondtam halkan.
- Rendben. Ez elég fair – bólintott egy aprót Harry. – Meg fogod kapni a válaszaidat – forgatta hosszú, kissé remegő ujjai között a gyümölcsöt, és összeráncolt szemöldökkel méregette, mintha nem is igazán tudná, hogy megegye-e egyáltalán.
- Még ma beszélek a többiekkel. Szerintem Alexander és Mr. Morgan kunyhójában elférnél, meg talán Niallékhez is, Theo pedig beköltözhetne hozzánk – gondolkodtam el hangosan.
- Nem – rázta meg a fejét határozottan, miután megkönnyebbülésemre magába erőltetett egy falatot a csillaggyümölcsből. – Nem lakhatok itt.
- Dehogynem – vágtam rá azonnal. – Még ma megoldhatjuk, hogy áthozzuk ide a cuccaidat. Zayn biztosan szívesen segítene.
- Nem lehet – makacskodott tovább.
- Miért? A gyógyszerek miatt? – kérdeztem óvatosan, mire Harry állkapcsa egészen megfeszült. Talán hiba volt felhoznom épp ezt a témát. – Elraktam őket, még ha keresnéd, sem találnád meg –biztosítottam kissé hamisan. Az a maradék pár szem Aprenol a többi gyógyszer között volt a kunyhóban, alig pár méterre tőlünk. Talán óvatlan voltam, de mentségemre legyen mondva, hogy nem számítottam tegnap este Harry felbukkanására.
- Nem erről van szó…
- Akkor Niall miatt? – szakítottam félbe, és igyekeztem megfejteni heves ellenállásának okát. – Helytelen volt, amit veled tett, de rá fog jönni, hogy butaságot csinált. Csak túlságosan védelmező Theoval kapcsolatban, ami tulajdonképpen érhető is, hiszen hatalmas feladat nehezedik most rá azzal, hogy neki kell őt a legnagyobb valószínűséggel felnevelnie – hadartam feleslegesen.
- Nem erről van szó, Del. Te még nem láttál engem, mikor… - kereste zavartan a szavakat. – Néha nem vagyok önmagam. Dolgokat látok, amik nincsenek is ott, és van, mikor egyszerűen elborul az agyam, és képtelen vagyok kontrollálni magam. Nem akarom, hogy ezt bárki lássa – vallotta be szégyenkezve, félig elfogyasztott gyümölcsére szegezett szemekkel.
- Harry, meg fogják érteni. Ők jó emberek – biztattam őt lágyan.
- Sajnálom, Del, de én ezt nem tudom megcsinálni. Viszont tőled sem kérhetem, hogy velem gyere – sóhajtott hangosan. Nekem pedig egy kis gondolkodási időre volt szükségem.
- Megoldjuk, Harry. Találunk rá megoldást – ígértem, habár még nem igazán láttam, hogyan is alakuljon a helyzet. Muszáj lesz valahogy meggyőznöm őt, hogy itt maradjon, míg legalább egy kicsit jobban nem lesz.
Felálltam, majd a hátizsákomhoz léptem, legfőképpen azért, hogy kiürítsem azt. Jó ötletnek tűnt legalább Harry legfontosabb dolgait áthozni a táborba még ma. Abban nem voltam biztos, hogy neki jót tenne, vagy bírná-e egyáltalán rendesen a túrát. Zayn és Perrie segítségére számítottam, Niallről pedig lemondtam egy kis ideig, míg magában dühöng, de bíztam benne, hogy nem kell neki sok és megjön majd a józan esze.
Gondolataimból Harry mozgása zökkentett ki a hátam mögül, de mire ránéztem volna, helyén már csak az üres palackot és a félig elfogyasztott gyümölcsöt láttam. A következő pillanatban pedig szemem sarkából figyelhettem meg, ahogy sietősen elhagyja a kunyhót. Hirtelen nem tudtam mire vélni gyors távozását minden előzetes szólás nélkül. Elszökött volna? Esetleg rosszul lett? Vagy hallott valamit?
Mindenesetre magam mögött hagyva mindent én is utána futottam. Bár nem kellett sokáig mennem, mert a kunyhó mögött, az erdőtől alig pár méterre megláttam Harry görnyedt alakját, amint éppen kiadja magából azt a pár falat gyümölcsöt is, amit alig pár perce elfogyasztott. Azonnal egy kis megkönnyebbülés árasztott el és ezzel együtt egy jókora adag aggodalom is.
Sóhajtva siettem vissza a kunyhóba a harmadik vizes palackért, majd újra Harry felé vettem az irányt.
- Minden rendben – simítottam gyengéden meggörnyedt hátára egyik tenyeremet. Már régen kiadta magából azt a keveset, ami a gyomrában volt, de térdeire támaszkodva, lehajtott fejjel és összeszorított szemekkel próbálta összeszedni magát. Én pedig végig azért drukkoltam, hogy ne ájuljon el, míg végre felegyenesedett, és kimerült szemekkel, verejtékes homlokkal és sápadt arccal nézett fel rám.
- Sajnálom, hogy ez látnod kell – mondta, miközben mintha egy kis szégyen csillant volna meg a szemben. 
- Ne butáskodj, Harry! Ez teljesen normális ilyen esetben, én pedig láttam már rosszabbat – csavartam le az üveg kupakját, majd felé nyújtottam.
- Kösz – biccentett egy aprót keserű mosollyal, ahogy remegő ujjait a palack köré zárta. Pár korttyal kiöblítette a száját, majd lassan kiürítette az üveget.
- Jobban érzed magad? – kérdeztem, mire egy aprót bólintott. – Nincs szükséged valamire?
- Hacsak nincs egy fölösleges fogkeféd és egy kis fogkrémed, akkor nem igazán.
- Megnézem, mit tehetek – vettem ki a kezéből az üres üveget. – Gyere velem! – szóltam, majd visszaindultam a kunyhók felé.
Emlékeztem, hogy a Harrynek szükséges dolgokat Zaynéknél fogom megtalálni, így az ő szállásuk felé vettem az irányt, ami a tábor másik felén helyezkedett el. A többiek még mindig a kialudt tábortűz mellett ültek, csak Perrie-t és Elt nem láttam sehol. Ahogy elhaladtunk mellettünk, én egy vidám mosolyt villantottam mindegyikük felé, azonban ezt senki sem viszonozta, mert minden szem a mögöttem haladó Harryre szegeződött. Mrs. Brightmore-on csak sajnálatot fedeztem fel, míg Kimi valószínűleg nem sok mindent fogott fel a körülötte történtekből, azonban a többiek szemében mást sem láttam, mint rosszallást és megvetést.
- Addy! Bácsi! – egyedül Theo köszönt és integetett édesen, majd felénk kezdett szaladni apró lábain.
- Teljesen rendbe jött? – kérdezte Harry halkan a hátam mögül, ahogy egy pillanatra megálltunk a kicsit nézve.
- Kutya baja – legyintettem. – Gyere, picim! – nyújtottam karomat hívogatóan a kicsi felé, azonban egy következő hang mindkettőnket megállított.
- Theo, gyere velem! Menjünk a partra! – hívta Niall egy teljesen átlátszó ürüggyel, és habár a kicsi sosem tudott nemet mondani egy kis játéknak, most mégis tehetetlenül, összezavarodottan pillantott nagybátyjára, majd rám és a mögöttem álló Harryre. – Gyerünk, Theo! – szólt rá Niall ezúttal sokkal parancsolóbban, amit a kisfiú nem tudott mire vélni, de elindult nagybátyja felé. Mikor odaért a szőkéhez, az a karjába kapta, és hosszú léptekkel elindult vele a parton, miközben önelégülten felszegte az állát.
- Esküszöm, fel tudnám pofozni azt az öntelt képét! – forrongtam halkan. Harry azonban nem szólt semmit, és mikor ránéztem, arcán mást sem láttam, mint egy kis dühöt Niall jelenete és ellenszenve miatt, de ennél még nagyobb szégyent tükröztek vonásai. Tekintete kerülte az enyémet, így kissé megszakadt szívvel fogtam meg a kezét, és húztam el őt a többiek ítélkező tekintete elől a kunyhó felé.
Miután Harrynek fogkefét és fogkrémet adtam, még mindig dühösen forrongtam magamban. Többé képtelen voltam megvédeni Niallt gyerekes viselkedése és túlzott büszkesége miatt. Harry miatt pedig fájt a szívem, hiszen láttam rajta, milyen keményen próbálkozik, hogy sikerüljön leszoknia a gyógyszerekről. Abban pedig biztos voltam, hogy arra is sok energiája megy el, hogy minél higgadtabbnak tűnjön, de talán jobban örültem volna annak, ha elmondja mi is zajlik most pontosan a fejében.
Többek mellett Niall előző jelenete miatt azt is megértettem, hogy Harry miért is nem akar a táborban maradni. Én már biztosan sírva menekültem volna el az erdőbe a megaláztatástól a többiek elítélő pillantásait látva. Harrynek pedig nem hiányzott még ez is, elég más nehézséggel is meg kellett küzdenie.
- Kész vagy? – pillantottam a göndör fiúra, aki épp a fogkrémet öblítette ki a szájából.
- Persze – bólintott egy aprót.
- Akkor menjünk vissza a kunyhóba. Bepakolom a hátizsákomba a legfontosabbakat, és mehetünk is a barlanghoz – jelentettem ki. Harry pár pillanatig csak összeráncolt szemöldökkel bámult rám, mintha nem igazán hitte volna el, amit mondtam.
- Teljesen biztos vagy ebben? – kérdezte arcomat fürkészve.
- Teljesen – vágtam rá határozottan. Harrynek most nyugodt körülményekre volt szüksége, amit láthatóan nem kaphatott meg a táborban.
- Miért csinálod ezt? Miért segítesz nekem ilyen egyszerűen, mikor úgy bántam veled, mint egy seggfej? Miért csinálsz úgy, mintha én tennék szívességet azzal, hogy eljöttem ide? – vetette felém kérdéseit teljesen értetlenül.
- Mert egyre biztosabb vagyok abban, hogy jól gondolom, ki vagy valójában – léptem hozzá közelebb, és mellkasára simítottam tenyereimet. Pólóján keresztül is éreztem, hogy milyen meleg a teste. Talán láza lehetett. – Bármennyire is rejtegeted valamiért, mindig közelebbről látlak. Te jó vagy, Harry. Nem vagy szent, de jó szíved van. – Én pedig mást sem akarok, mint helyet kapni benne.
Harry csak keserűen elmosolyodott, de nem szólt semmit.
- És mert hiányoztál – tettem még hozzá halkan, és igyekeztem kislányos zavaromban nem elkapni a tekintetem. Ez a vallomás tegnap a sötétben annyival könnyebben ment, de féltem attól, hogy Harry talán nem emlékszik rá. – Alig vártam, hogy felbukkanj végre – mosolyodtam el szélesen.  
- Nekem is hiányoztál, Hercegnő. Jobban, mint hinnéd – mormolta, miközben lehajolva homlokát az enyémnek nyomta, és lehunyta szemeit. Az én szívem pedig megdobogott olyan régen vágyott becenevem hallatán. Habár a neheze még csak most kezdődött, pár kínkeserves nap után ekkor éreztem magam először teljesen gondtalannak és egésznek.
Ekkor jöttem csak rá, hogy talán nem is tudatosan, de egy valamiben nem mondtam igazat Perrie-nek. Hiszen észre sem vettem idáig, de érzelmileg olyan erősen kötődtem Harryhez, hogy az több volt már, mint puszta testi vonzalom vagy egyszerű sajnálat. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből, de abban biztos voltam, hogy valami teljesen visszafordíthatatlan vette kezdetét.


Ui.: Nagyon szépen köszönöm a türelmet. :)) Imádok mindenkit. <3 

36 megjegyzés:

  1. Mióta vártam már erre a részre :D nagyon jó lett és folytatást követelek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm. <3 Legkésőbb holnap este jön az új fejezet. :)

      Törlés
  2. Annyiraaa jóóóó*-*Gyorsan következőőt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <3 Már nem kell sokat várni, ígérem. :))

      Törlés
  3. Jaj te lány! El sem tudom mondani neked mennyire vártam már ezt rész..de ismét csak azt tudom mondani, hogy megérte várni😘
    Sajnálom, hogy Niall és Harry között ilyen feszült a levegő, de valamilyen szinten viszont nagyon örülök, hogy nem tökéletes minden a szigeten lakók között, mert az csak hihetetlenné tenni az egész történetet.
    Nagyon ügyi vagy még mindig, s tisztellek nagyon, amiért suli mellett ilyen jó részeket tudsz írni!❤️
    Nagyon várom a kövit bármikor is jöjjön!!!😘❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlenül aranyos vagy, köszönöm szépen. <33
      Kicsit rosszul érzem magam, amiért ilyen ritkán tudom hozni a részeket, de eszméletlenül hálás vagyok a türelmetek miatt. <33

      Törlés
  4. Tegnap este egy csomószor frissítettem és ma reggelre fel is került nem semmi. Am nagyon tetszett a rész olyan jó h Harry megint normális márcsak Niallnek kéne leállnia.
    -FS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnálom, kicsit elhúzódott a dolog. :(
      Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett. :))

      Törlés
  5. st én nem tudok , mit mondani.......vagy talán egyet biztos.. Megérte várni !!!!
    All the love , R ♡☆

    VálaszTörlés
  6. Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! <33 Legkésőbb holnap este jön a következő fejezet.:))

      Törlés
  7. Ez gyonyoru volt. :) Latszik Harryn mennyire erolkodik azert, hogy jobban legyen, de legalabb probalkozik :) Niall kicsit felduhitett amiert igy kikozositi Harryt, de szerintem ot is meg lehet erten. :) Delen mar az eleje ota ereztem, hogy tobbet erez Harry irant, mint azt mondja. :)
    Nagyon varom a kovetkezo reszt :)
    Olel es puszil: Adél ❤ Aki imad teged ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, de nagyon szépen köszönöm. <3333 Én is nagyon imádlak. <3

      Törlés
  8. Juj, annyit vártam és most végre itt van! Olyan nagyon jó lett, hogy azt el sem tudom mondani!!! Harry és Del olyan aranyosak együtt! *-*
    Annyira kíváncsi vagyok hogy mi történt Harryvel is, hogy a droghoz fordult.
    Nagyon-nagyon, sőt hihetetlenül jó rész lett és elmondhatom, hogy megérte várni és mármost várom a következőt!!^^
    Siess, de csak ahogy az időd engedi;) :))
    Xoxo Anna :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <33 Sajnálom a sok-sok késést. :( Lassan, hogy ezek ketten egyedül lesznek, egyre több dolog fog kiderülni Harry múltjából. :)
      Legkésőbb holnap este jön az új fejezet. Még egyszer köszönöm. :))

      Törlés
  9. Kedves Csakegylány!
    Ismét bebizonyítottad,hogy megérte várni.Ez egy fantasztikus rész lett.Szegény Harry.Már nagyon kíváncsi vagyok rá,hogy mi áll emögött.Del olyan kis aranyos.Olyan cuki,hogy próbál neki segíteni.Remélem hamar jön a kövi. :)
    Imádlak<3
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez eszméletlenül jól esik, nagyon, de nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. <33 Én is nagyon imádlak. <3

      Törlés
  10. Ez rohadt jo lett erdemes volt ra varni. Amugy en mar szemely szerint Nate-t regen elfelejtettem...pff. Jajj jojjenek mar ossze!!!
    Imadlaaaak <3 :*
    Xx,B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy így gondolod. Köszönöm. <333 Lassan alakulgatnak már a dolgok, nem kell aggódni. ;)
      Én is nagyon imádlak. <33

      Törlés
  11. El sem tudom mondani, hogy mennyire vartam mar a reszt *-*
    Niall-t fejbe tudnam dobni egy szigeten talalt gyumolccsel :D de egyszer ugy is megbekel, hagyok neki egy kis idot.
    Del nagyon aranyosan probal segiteni Harry-nek.
    H-t pedig egyszeruen csak imadom:)❤️
    Mint teged❤️
    Bia xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kókuszdiót javasolnám, az jó kemény. ;)
      Különben pedig nagyon szépen köszönöm. <33 Én is nagyon imádlak. <3

      Törlés
  12. Drága Csakegylány!
    Annyir jo, hogy Harrynek végre megjött az esze:))
    Niall meg végre megbékélhetne, mivel most már szerencsére a kicsi Theo is jól van..;)
    Ennek ellenére ez is fantasztikusra sikerült, mint mindig.
    Imádom és téged is.<3
    Puszi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. Köszönöm szépen. <33 Én is nagyon imádlak. <33

      Törlés
  13. Drága Csakegylány!
    Ismételten egy fantasztikus részt hoztál össze.
    Niall végre féretehetné a Harry iránt érzett utálatát,be kébe látnia végre,hogy Harry nem tudja mitcsinal a drogok miatt...
    Viszont nagyon cuki ahogy Del gondoskodik róla és segít neki leszokni:))
    Imádom az írásod, stílusod és persze téged is!<3<3
    Puszi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen mértékben igazad van. :)) Még egyszer köszönöm. <3

      Törlés
  14. Drágaságom ♥!

    Érzem, hogy van remény Harry-vel kapcsolatban... Érzem, hogy ha Del segít neki és megpróbálja legyőzni a gyógyszerek utáni vágyát, akkor helyre fog rázódni :) Nehéz és döcögős út lesz, de megcsinálja :D Niall-re haragszom, rendkívül igazságtalan volt a göndörkével szemben :/ Nem is tudom, mit mondhatnék még... Szurkolok Harry-nek és Addy-nek is :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép hetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira köszönöm, drága, hogy minden fejezet után meglepsz pár kedves szóval. <3 Nagyon imádlak. <333
      Nagyon szép hetet és sok-sok kitartást neked! <3
      Xxx, <33

      Törlés
  15. Drága Csakegylány!
    Ez a blog ennél jobb nem is lehetne!
    Véleményem a szereplőkről a fejezetben:
    Del... A LEGJOBB! Komolyan mondom a legjobb! Olyan önzetlen, ahogy segíteni próbál Harrynek.
    Harry... Szurkolok neki, hogy leszokjon, de mivel ott van mellett Addy is, biztos vagyok a győzelmében.
    Perrie... Eddig is bírtam a csajszit, de most! Annyira örülök, hogy végre valaki észrevette, a Harry és Del közt lévő kémiát. Ennél megértőbb nem is lehetett volna.
    Niall... Most haragszom rá. Olyan mint egy sértett kisfiú. Nem lehetne hogy belefojtsuk a tengerbe? Vagy Zayn leütné egy bambusszal, ami észhez téríti egy kicsit?
    Eleanor... Ő nem is volt benne a részben pff.
    Csakegylány... Az írásod brutális! Nem tudom mit szószátyárkodjak még itt, mert a lényeget te is tudod: Hogy nagyon jól írsz, meg a szavakkal festesz. Bla bla bla.

    Xx Christal 🌌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon aranyos vagy, hogy így gondolod! Köszönöm szépen. <33
      De szegény Niall... :( Szerintem várjuk ki a végét, nem kell őt rögtön meggyilkolni. :D Azt pedig megpróbálom elintézni, hogy Zayn jól seggbe rúgja, hátha az segít neki. ;)
      Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  16. Ú,ez nekem nagyon tetszik!Nagyon jól írsz,nem tudom abba hagyni az olvasást!^^
    Valami különleges írói vénád van,mert nagyon imádom!^^<3
    Várom a következő részt!
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik. :) Köszönöm szépen. <3
      Sajnos, nem leszek sosem egy profi író, de örülök, ha egy kis időre meg tudom ragadni a figyelmeteket. :))
      A következő fejezet legkésőbb holnap este fog érkezni. :))

      Törlés
  17. nagyon jól írsz! Mikor rakod ki a kövit?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :)) Legkésőbb holnap este. :))

      Törlés
    2. Imádom a blogod, nagyon jól írsz! :)))

      Törlés