2015. július 30., csütörtök

Tizenegyedik fejezet






Másnap reggel arra ébredtem, hogy a melegségtől kiver a víz. Nyakig be voltam takarva, így ügyetlenül derekamig toltam a pokrócot, majd igyekeztem újra visszaaludni, amire minden esélyem megvolt, hiszen még a szemeimet sem nyitottam ki. Már majdnem újra álomba merültem, mikor hirtelen rájöttem, hogy hol is aludtam el előző éjjel és méghozzá kivel. Azonban Harry testének melege hiányzott mellőlem, és ahogy óvatosan oldalra nyúltam, rá kellett döbbennem, hogy már csak egyedül fekszem az „ágyban”. Ezek után halkan sóhajtva fordultam a hátamra, majd a fény miatt egy kis küszködés árán kinyitottam szemeimet.
- Jó reggel, hercegnő – hallottam meg hirtelen Harry bársonyos hangját, mire szívemet azonnal melegség öntötte el.
- Jó reggel – mosolyogtam lágyan, miközben ülésbe tornáztam magam, és hátamat a barlang falának döntöttem. Harryt gyorsan megtaláltam velem szemben, az enyémhez hasonló pózban ülve, a szemközti falnál. Gödröcskékkel mosolygott rám, azonban szemei aggodalmat sugároztak. Mintha már egészen hosszú ideje ült volt ott, gondolataiba merülve.
- Jól aludtál? – kérdezte halkan.
- Igen. Meglepően jól – vallottam be lágyan. Közben pedig el tudtam képzelni, hogy is nézhetek ki ébredés után alig pár perccel. Szénaboglyaként álló hajamat ujjaimmal igyekeztem sietősen elrendezni, de a szemeim alatti táskákkal nem sokat tehettem, ahogy hangomon is erősen tükröződött még az alvás.
Pár percig csendesen néztünk farkasszemet egymással, miközben egyikünk sem nagyon tudta, hogy mit is mondjon. Azt kívántam, bárcsak hallhatnám Harry gondolatait, vagy egy kicsit jobban tudnék olvasni az arcából. Viszont nem várhattam el, hogy megértsem őt, miközben saját magamon is képtelen voltam kiigazodni.
- Azt hiszem, ideje lenne visszaindulnom a táborba – sóhajtottam halkan, miközben felálltam, és gyorsan megigazgattam ruháimat, majd cipőimért nyúltam. – Már biztosan aggódnak értem, hogy hova tűnhettem, és a temetésben is segítenem kellene – magyaráztam, mire Harry homlokán elmélyültek a ráncok.
Annyira helytelennek tűnt ilyen sietősen távozni tőle a tegnap este után, de így is elég nyomorultul éreztem magam saját tetteim miatt, mikre én magam sem tudtam magyarázatot adni.
- Ezt akkor sem csinálhatod velem – szólalt meg Harry, mikor már a barlang bejáratánál tartottam. Sietősen fordultam vissza, és kérdőn bámultam a göndör fiú álló alakjára. – Tudod, hogy én… hogy te egészen… egészen más vagy a számomra, mint a többiek – kereste a megfelelő szavakat. – De nem hagyom, hogy ezt kihasználd.
- Én nem használlak ki téged, Harry – mondtam lágyan, miközben pár lépést közelítettem felé.
- Ez így akkor sem fair – ráncolta homlokát, miközben keményen szemeimbe nézett. – Nem csókolhatsz vissza, majd jelentheted ki, hogy többé nem akarsz látni, hogy mikor szükséged van rám, megint felbukkanj, és másnap reggel újból eltűnj.
- Sajnálom, hogy így érzed – sütöttem le a szemeimet.
- Sajnálod? Sajnálod, de két perc múlva már itt sem leszel – nevetett fel komoran. – Most viszont akkor én kérlek, hogy ne gyere vissza többet – fordított nekem hátat, majd úgy tett, mintha valami fontos dolog után kutatna a bőröndjében.
- Harry, kérlek… - sóhajtottam fel. Nem hittem, hogy a múlt éjszaka után így fog kezdődni ez a nap, de ezek után képtelen voltam elmenni és itt hagyni őt. A tudattal, hogy többé nem akar a közelében tudni. – Nem azért jöttem ide az éjjel, hogy ma reggel újból eltűnjek – szóltam lágyan és léptem hozzá közelebb, ő pedig most felállt, de nem fordult felém, így csak a hátához beszélhettem. – Az elmúlt hét nem volt túl könnyű nekem – mondtam halkan. – Egy csomó minden kavarog a fejemben, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem akarlak elkerülni téged – vallottam be végre valahára, a szívemről pedig mintha egy hatalmas súlyú kő esett volna le. Azonban Harry semmit sem mondott vagy tett, csak megkövülten állt egyhelyben. Láthatóan sértett volt, amin nem is csodálkoztam, de addig nem szándékoztam visszamenni a táborba, míg meg nem enyhül irántam. – Teljesen megértem, ha most ellöksz magadtól, hiszen én is ezt tettem nemrég veled. Azon sem csodálkoztam volna, ha az éjszaka visszaküldesz a táborba. Megérdemeltem volna, de ne aggódj, mert e nélkül elég szánalmasan érzem magam – álltam meg egy pillanatra, hogy összeszedjem gondolataimat. – Viszont arra kérlek, hogy te is próbálj meg kicsit megérteni engem – döntöttem homlokomat merev hátának, és karjaimat feszült törzse köré fűztem, miközben halkan felsóhajtottam, és lehunytam szemeimet. Arra vágytam, hogy viszonozza ölelésemet, ahogy az éjjel is tette, azonban ebben a pillanatban azzal is meg voltam elégedve, hogy legalább nem húzódott el érintésem elől. – Tudom, hogy mit várna el tőlem mindenki, és hogy mi lenne a helyes. Most viszont mégis itt állok előtted azért, hogy elrontsam az egész tökéletes tervet. Egy csomó mindent nem értek, Harry… - sóhajtottam sokadszorra. – Ha a közeledben lennem tényleg ilyen rossz, hogy lehet, hogy az elmúlt napokban, távol tőled, olyan nyomorultul éreztem magam? Ha ez, amit most teszünk, helytelen… miért érződik mindennél helyesebbnek ebben a pillanatban?
- Mi lenne, ha most az egyszer nem a fejedre és a többiek véleményére hallgatnál? – fordult meg egyszer csak Harry, így karjaim oldalam mellé estek. Azonban smaragd tekintetével már sokkal lágyabban nézett le rám, mint alig pár perce. 
- Ez nem ilyen könnyű – ráztam a fejem kissé zavarodottan. – Egész életemben megmondták, hogy mi a jó számomra, én pedig egyszerűen elfogadtam nekik. Most viszont teljesen egyedül vagyok, és át kell gondolnom. Nem tudom, hogy pontosan mit akarok, vagy egyáltalán, hogy meddig vagyunk képesek mi ketten elmenni. Nate már négy éve az életem része. Nála jobban senki sem ismer engem. Ki tudja, hogy érdemes-e mindezt eldobnom azért, ami cserébe kettőnk közt lehetne?
- Túl sokat agyalsz, Del – nézett le rám, de az ő arca is erősen gondolkodón festett. – Én sem tudok semmi biztosat. Nem ígérhetem neked, hogy őrülten szeretni fogjuk egymást, mikor sosem volt még normális kapcsolatom. Lehet, hogy egy hét után rájövünk, hogy egy megzavarodott fellángolásnál nem volt több az egész. De addig nem tudhatod meg, amíg nem adsz neki egy esélyt.
- Könnyen beszélsz, mikor nincsen veszteni valód, de nekem van – mondtam kétségbeesve.
- Mégis milyen veszteni valód lenne? Egy lakatlan szigeten vagyunk. Az otthoniaknak azt mondjuk majd el az itt tartózkodásunkról, amit csak akarunk.
- Szóval azt javaslod, hogy próbáljuk meg, és ha nem megy, nem kell majd róla senkinek sem tudnia? – ráncoltam össze a szemöldökömet gondolataimba mélyedve. Tudtam, hogy meg sem kellene fontolnom az ajánlatot, viszont ekkorra már erősen kattogott az agyam, pedig egy hazugság csak még jobban rontotta volna a körülményeket.
- Legrosszabb esetben is hivatkozhatnál a megzavarodott kislányra, akinek elvette az eszét a szerelmének a hiánya egy lakatlan szigeten – mondta, de hangjából mindennél jobban érződött a gúny.
- Ha ezentúl megint egy tuskó leszel, akkor inkább hagyjuk is az egészet – forgattam meg a szemeimet. Otthon még annyira igyekeztem harcolni ez ellen a cselekvés ellen, mostanra azonban sajnos már egészen a szokásommá vált Harry közelében.
- Igyekszem leszokni róla, ha veled vagyok, de nem olyan könnyű elhagyni egy többéves szokást – vonta meg a vállát nemtörődöm arckifejezéssel.
- Oké – bólintottam egy aprót, hiszen ebben a pillanatban egészen más dolgokon kattogott az agyam. Legfőképpen Harry ajánlatán.
- Ne gondolkodj annyit – kérte, és lassan kezdtem úgy érezni, hogy valósággal a fejembe lát. – Nem arra kérlek, hogy a barátnőm legyél – sóhajtott fel cinikusan. – Csak azt javaslom, hogy töltsünk egy kicsit több időt együtt, hogy jobban megismerjük egymást meg hasonlók, aztán pedig majd úgyis meglátjuk. Legalább nem lesz benned a gondolat, hogy "mi lett volna, ha...".
- Szóval semmi kötöttség? Folytatjuk, ahol abbahagytuk, és majd kiderül, hogy mi lesz? – gondolkodtam, és habár még nem mondtam ki, de máris benne voltam.
- Folytatjuk, ahol abbahagytuk? – ismételte meg szavaimat, miközben gyanúsan felcsillantak a szemei, ajkait pedig féloldalas mosolyra húzta. – Én az újrakezdést ajánlottam volna, de a te ötleted sokkal jobban tetszik – ragadta meg karomat, és egy finom lökéssel a barlang falához nyomott.
- Istenem… - nyögtem halkan, letaglózva a meglepettségtől.
- Egészen hasonlóan fejezetük be a múltkor, jól emlékszem? – támaszkodott meg oldalam mellett tenyerein.
- Én a veszekedésünkre emlékszem nagyon is világosan, mint az utolsó mozzanatok – sóhajtottam, majd csendesen lehunytam szemeimet. Reméltem, hogy gyorsan megnyugszik hevesen dobogó szívem, ahogy éreztem két réteg ruhaanyagon keresztül testének bizsergető melegét.
- Abban, azt hiszem, megállapodhatunk, hogy a folytatást ne onnan számítsuk – hajolt közelebb, hogy éreztem leheletének fogkrémtől friss, mentolos illatát.
- Még nem is mondtam igent - emlékeztettem. 
- Hangosan nem is, de mindketten tudjuk, hogy már régen rábólintottál magadnak - vigyorodott el. 
- Megőrülök – nyögtem fel hangosan, és mellkasának döntöttem homlokomat.
- Értem… - nevetett halkan.
- Nem érted – ráztam a fejem nevetve. – Miattad. Az elmúlt pár percben vagy egy tucatszor változott meg a viselkedésed. Először pár pillanatig kedves voltál, aztán dühös, majd seggfej, most pedig ilyen… provokatív.
- Provokatív? – húzta fel a szemöldökét, és szája sarka megrángott egy elfojtott vigyortól.
- Igen – nyitottam ki szemeimet, majd egy nagyot bólintottam. – Megfájdul tőled a fejem. Én még a morcos Harrynél vagyok elakadva.
- A következőt nyugodtan átugorhatod, és máris megérkeztünk – vigyorodott el. El sem tudtam, hinni, hogy az előbb még dühös volt, most pedig a falhoz szorítva vigyorog le rám.
- Tényleg mennem kellene, Harry – sóhajtottam halkan, de máris elbizonytalanodtam, ahogy smaragd szemei az enyémekkel találkoztak. – Segítenem kell a többieknek. Nem mászhatok ki a munka alól miattad. Ez nekik sem könnyű. Te is eljöhetnél, biztosan jó segítség lennél. Utána pedig csinálhatnánk valamit együtt – tettem hozzá, hogy sokkal csábítóbbnak tűnjön az ajánlatom.
- Uh, nem, kösz. Inkább kihagyom. Viszont utána, tényleg csinálhatnánk valamit – vigyorodott el.
- Szörnyű vagy. Te találtad meg őt - mutattam rá.
- Az lehet, de nem is ismertem. Szerencse, ha a nevére emlékeztem – vonta meg a vállát. – Különben sem kedvelem azt a szőkét – fintorodott el.
- Niallt? – húztam fel a szemöldökömet. Niallt mindenki kedvelte, hiszen olyan ember volt, aki nagyon könnyen képes belelopni magát mások szívébe.
- Nem érdekel, hogy hívják – vonta meg a vállát, és egy pillanatra dühösen elfordította a fejét.
- Nem gondolta komolyan, amit mondott – szóltam neki lágyan, hiszen nem kellett sok, hogy eszembe jusson kisebb vitájuk a tegnapi napon. – Csak össze volt zavarodva – keltem Niall védelmére.
- Nem ő volt az egyetlen. Te is össze voltál zavarodva, mégsem az volt az első gondolatod, hogy miattam halt meg az a férfi – ellökte magát mellőlem a faltól. Újabb hangulatváltása megint egészen megzavart, habár ennyi hét után már igazán hozzájuk szokhattam volna.
- Persze, hogy nem, de Niall sem gondolta komolyan, csak nem értette a helyzetet. Annyi ember halt már meg körülöttünk. Senki sem számított arra, hogy még kevesebben leszünk – tettem felé pár lépést. – Eljöhetnél velem egyszer a táborba. Csak egy kis időre. Biztos vagyok benne, hogy megkedvelnéd őket, ha adnál nekik egy esélyt. Nagyszerű emberek. Sokkal jobbak, mint én. Ha engem meg tudtál kedvelni, akkor velük sokkal könnyebben menne.
- Nem kellene már menned? – kérdezte érzelemmentesen, és el is engedte füle mellett előző mondandómat, miközben lehuppant egy pokrócra, mintha csak arra várt volna, hogy mikor lesz megint egyedül. Ebből könnyen megállapítottam, hogy a barátkozás nem egy olyan dolog, amiről szívesen beszél.
- Nem megyek el addig, amíg ilyen vagy velem – kötöttem ki, ahogy letérdeltem mellé. Igyekeztem őt meglágyítani, hogy a következő találkozásunkig ne azon kelljen emésztenem magam, hogy próbálom kitalálni, mi lesz, mikor újból együtt töltünk egy kis időt.
Finoman tenyereimet megtámasztottam két térdén, majd kicsit előrehajolva egy lágy puszit leheltem az arcának egyik felére, majd a másikra is. Harmadszorra már nem tudtam magam türtőztetni tovább, és ajkaimat az övéire nyomtam. Tisztában voltam vele, hogy ezzel csak még rosszabbá teszem bűneimet, és hogy később nagyon meg fogom bánni, de abban a pillanatban ez tűnt a leghelyesebbnek. Nem akartam siettetni a dolgokat túlságosan, de újra érezni akartam, amit múltkor. Amit Nate-tel már nagyon régen nem. Jóleső bizsergést, zakatoló szívritmust, szenvedélyt.
Harry először meglepődött, de nem kellett neki sok, hogy visszacsókoljon. Csókunkban nem volt semmi sürgetés, még akkor sem, mikor Harry derekamnál fogva finoman húzott magához, én pedig szorosan kapaszkodtam pólója anyagába. Tisztában voltam azzal, hogy nemrég egy olyan témába nyúltam bele, amihez még nem ismertem Harryt eléggé, habár azt hiszem, kicsit túlreagálta a dolgot. Mégis egészen megnyugodtam, mikor éreztem, hogy belemosolyog csókunkba, én pedig annyira vágytam rá, hogy lássam előbukkanó gödröcskéit, de semmi kincsért nem távolodtam volna el tőle még egy ideig.
- Tökéletes politikát folytatsz, hercegnő. Legalábbis engem levettél a lábamról – motyogta halkan, én pedig csendesen felkuncogtam, ahogy kissé egyenetlen lélegzetünket próbáltuk lenyugtatni. Homlokaink összeértek, én pedig szemeimet is lehunyva tartottam.
- Tényleg mennem kellene most már – suttogtam, habár mást sem akartam, mint maradni. Főleg arra gondolva, hogy mi is vár majd rám az elkövetkezendő órákban.
- Még nem adtál választ - emlékeztetett. 
- Azt hittem, már régen kiolvastad a fejemből - sóhajtottam, de képtelen voltam nem elmosolyodni. 
- Csak jó lenne hallani is a formás kis szádból. 
- Oké - kuncogtam. - Igen. Benne vagyok - jelentettem ki, és ennél biztosabb nem is lehettem volna. 
- Siess vissza – kérte halkan, de mégis határozottan.
- Igyekezni fogok – ígértem, és kinyitottam szemeimet. Azonnal csillogó smaragdjaival találtam szemben magam, és gyorsan el kellett kapnom a tekintetem, nehogy megint kísértésbe essek. Már így is ezer éve vissza kellett volna indulnom a táborba. Biztosan aggódtak már értem, főleg a Milesszal történtek után. Önzőség és meggondolatlanság volt tőlem ennyi ideig említés nélkül kimaradni, de valahogy mégsem tudtam annyira sajnálni a dolgot.
Még egy utolsó puszit nyomtam az ekkorra már teljesen megenyhült Harry ajkaira, majd felpattanva a földről, hatalmas mosollyal az arcomon intettem még a göndör fiúnak, akinek szája sarkában jól kirajzolódtak gödröcskéi.

Szinte észre sem vettem, és már ki is léptem a fák közül a tengerpart napsugaraktól átmelegített homokjára. Egész úton képtelen voltam másra gondolni, mint Harry olyan puha és rózsaszín ajkaira, amiket legszívesebben egész álló nap csókoltam volna. Azonban ahogy egyre távolodtam a barlangtól és tőle, egyre inkább lefagyott boldog vigyorom az arcomról. Eszembe jutott, a bűntudat és Nate meg az, hogy mi is vár majd a táborban és természetesen a tegnap esti történések. A tudat, hogy már megint eggyel kevesebben vagyunk.
- Addy? – hallottam meg Eleanor kiáltását, mire azonnal felkaptam tekintetemet sportcipőimről. – Annyira aggódtunk érted! Hol a fenében voltál? – ölelt magához szorosan és kissé talán megkönnyebbülve.
- Sajnálom – mondtam ezúttal már őszinte bűntudattal. Szegény lány így is annyi mindenen aggódhat, nem szabadott volna még egy kellemetlenséget a nyakába akasztanom. – Nem akartalak titeket felébreszteni, de nem tudtam aludni, úgyhogy hajnalban elmentem egy picit sétálni – füllentettem szinte azonnal, ami elsőként az agyamba ötlött. Képtelen lettem volna bevallani, hogy Harry karjaiban töltöttem az éjszakát. A ma reggelt pedig végképp.
- Semmi baj, de máskor inkább ébressz fel valakit. Akár engem is. Még az is jobb, mint ez a nyugtalanság – sóhajtott halkan, ahogy elengedett.
- Tényleg sajnálom – mosolyodtam el bocsánatkérőn. – Hogy álltok? – kérdeztem kissé elkomorodva. 
- Egészen jól – sütötte le a szemeit, ahogy mellettem lépkedett, miközben a többiek felé tartottunk, de láthatóan a férfiak nem tartózkodtak a táborban. Rögtön rájöttem, mi okozza hiányukat, azonban Eleanortól is gyorsan magyarázatot kaptam magamtól is megválaszolt kérdésemre. – A tisztáson vannak. Tudod, nem megy nekik olyan gyorsan megfelelő szerszámok nélkül. Perrie-vel és Theoval már szedtünk pár szál virágot, hogy ne tűnjön olyan üresnek a sír – mondta halkan, közben pedig megérkeztünk a többiekhez.
- Ó, mondtam én, El, hogy nem veszett el örökre a mi lakótársunk – vigyorodott el Perrie.
- Csak elmentem egyet sétálni – vontam meg a vállam viszonozva mosolyát.
- Jó hosszú séta volt. Már dél is elmúlott – jegyezte meg, és ahogy felnéztem az égre, láttam, hogy a Nap már valóban nem állt egészen a fejünk felett. Az ilyen kis praktikákat Mr. Morgannek köszönhettük, aki tapasztalt katonaként megtanított minket egy s másra.
Lassan mi, a táborban maradtak is elindultunk a kis tisztás felé. Azóta nem jártam arra, mióta eltemettük a katasztrófát túl nem élő utasokat. Talán közülünk csak Perrie és Eleanor fordult meg errefelé párszor, akik elvesztettek valakit a balesetben.
A kis temetésen Harryn kívül mind ott voltunk, de senki sem sírt már. Mindenki eleget gyászolt az éjszaka, és egyikünk sem ismerte annyira Milest sajnos. Persze, mindannyian tragédiaként éltük meg, hogy egy újabb embert vesztettünk el, de mégsem tudtuk annyira megsiratni a férfit, ahogy megérdemelte volna. Miután a fiúk is megnyugodva megállapították, hogy nem vesztem el az esőerdőben, Mrs. Brightmore egy rövid kis beszédet mondott és imát Milesért, majd mindannyian a saját dolgunkra tértünk.

- Addy! – szólt felém hirtelen Perrie, miközben a tábor közepén lévő, éppen kialudt tábortűz körül ültünk. Ekkorra már egészen benne voltunk a délutánban, én pedig alig vártam, hogy alkalmam legyen lelépni és meglátogatni Harryt, ahogy azt a délelőtt megbeszéltük. – Arra gondoltunk Eleanorral, hogy elmennénk a vízeséshez megfürdeni. Talán Kimit is elrángatjuk magunkkal. Nem akarsz csatlakozni? – ajánlotta.
- Már ma reggel elintéztem a fürdést – vontam meg a vállam. Persze füllentettem, de minél előbb Harrynél akartam lenni, és idő közben én is elvégezhettem ott a tisztálkodást.
- Akkor esetleg nem lenne kedved vigyázni Theora estig? – kérdezte hirtelen Niall, aki Zaynnel és Alexanderrel együtt, Mr. Morgan vezetésével valami lándzsaszerűt próbáltak faragni. Mindenki nagyon unta már ezt a sok gyümölcsöt, így elhatározták, hogy fognak számunkra pár halat. – Mi is elmennénk a patakhoz, hogy kipróbáljuk ezeket – biccentett fejével a szerszámok felé. – Nagy segítség lenne, ha felügyelnél rá egy darabig.
- Um… Nincs esetleg valaki más? Mrs. Brightmore esetleg? – Nem kell félreérteni, hiszen imádtam minden percet Theoval, azonban Harrynek is megígértem, hogy találkozunk. Olyan sokáig nem is hallottam róla, hogy alig vártam, hogy végre együtt töltsünk egy kis időt, mint alig egy hete. Különben is, ha nem tudok vele lenni, legalább szólnom kellene neki róla, hogy ne várjon feleslegesen rám, és nehogy azt higgye, hogy elfelejtettem őt. Netán még a sértődöttet is bevágná nekem.
- Szeretnénk őt is elvinni. Tudod, milyen nehéz számára még ez a kis séta is, de megígértük neki, hogy nagyon türelmesek leszünk. Ezért szeretnénk már most elindulni – magyarázta Eleanor levett hangerővel, hogy a szóban forgó Mrs. Brightmore ne hallja meg szavait.
- Miért? Milyen más dolgod lenne? – kérdezett rá Perrie egyenesen.
- Én csak… - lepődtem meg hitelen kérdésétől, és kicsit összezavarodtam. Nem igazán terveztem nekik elmondani, hogy Harrynél töltöttem az éjszakát, és hogy ezek után vele találkozom megint. Egyáltalán nem voltam büszke arra, amit csinálunk, és tisztában voltam vele, hogy az egészet a lehető leghelytelenebb módon teszem, de gyengeségből adódóan képtelen voltam távol tartani magam Harrytől, bármennyire is szégyelltem. Elég rosszul éreztem magam így is, mikor nem volt mellettem a göndör fiú, nem volt szükségem mások lenéző pillantásaira, még akkor sem, ha megérdemeltem őket.
- Nem baj. Minden oké. Majd én itt maradok vele – vonta meg a vállát Niall, de szeméből azonnal eltűnt az izgalom, amit a halvadászat okozott. Ahogy észrevettem minden férfi izgatottan várta, és örültek, hogy végre kaptak valami nagyobb feladatot, amire mi, lányok nem is nagyon lettünk volna képesek.
- Nem kell – ráztam meg a fejem gyorsan. – Szívesen a táborban maradok vele. Úgy sincsen semmi más dolgom – füllentettem újból, de nem volt mit tennem, bármennyire is fájt a szívem Harry után.
- Tényleg? – csillantak fel újból a szemei. – Örök hálám – nyomott meglepetésemre egy gyors puszit az arcomra, majd újból lelkesen nekilátott fegyverének elkészítéséhez.
Így történt, hogy az egész hátralévő délutánra kettesben maradtam az édes kis Theoval. Levittem őt a tengerhez, és jobban élvezte a fürdést, mint azt gondoltam volna. Ezután még egy picit eljátszottunk a homokban azzal, hogy apró kagylókkal mintákat készítettünk a földbe. Későre járhatott, mikor vacsorát is adtam a kicsinek, hiszen már a nap is egészen lement. Ahogy Theo teletömte a hasát, gyorsan el is álmosodott, így bedugtam az ágyamba, és csendesen mellette fekve vigyáztam az álmára.
Már régen mélyen szuszogott, mire a többiek visszaértek a táborba, a lányok felfrissülve, a fiúk pedig eléggé csalódottan, mert hiába próbálkoztak az utolsó pillanatig, a halfogás sikertelennek bizonyult.
Tényleg jól éreztem magam Theoval a délután, azonban gyomromat azonnal furcsa érzés öntötte el, ahogy Harryre gondoltam. Sajnáltam egy kicsit, hogy nem mentem el a lányokkal, hiszen akkor legalább egy percre elszökhettem volna a barlangba, hogy rendesen le tudjam mondani a programunkat. Az egész szigeten tartózkodásunk óta nem hiányzott még nekem ennyire a technika. Annyival egyszerűbb lett volna, ha csak előkapom a telefonomat, és megcsörgetem Harryt. Viszont az sem lett volna egy rossz megoldás, ha Niall-lel és Zaynnel lakik. Akkor sokkal több időt tölthettünk volna együtt, azonban nem láttam sok esélyt arra, hogy meg tudnám győzni őt. Nem értettem pontosan, hogy miért akar ennyire elszeparálódni tőlünk. Mindig gyorsan lerázott, ha felhoztam a témát, és kezdtem úgy érezni, hogy titkol valamit, hogy több van e mögött, mint egyszerű magányszeretete. Viszont bármennyire is kíváncsi voltam, muszáj volt egyelőre megelégednem azzal, hogy legalább egy kicsit elsimultak közöttünk a dolgok. Reméltem, hogy minél több időt töltünk majd együtt, annál jobban megnyílik nekem. Tudtam, hogy nem lesz kis munka, de úgy éreztem, hogy megéri a fáradtságot. Legalábbis nagyon reménykedtem abban, hogy még lesz lehetőségem nála ezek után, és hozzám fog szólni holnap reggel, mert terveim szerint másnap első dolgom lesz meglátogatni őt.
Ezzel fogadalommal aludtam el, és ez volt az első éjjel, hogy csillogó smaragd szemekkel álmodtam.  

Ui.: Nagyon úgy tűnik, hogy kicsit átcsúsztam a csütörtökbe, de remélem, el tudjátok nekem nézni. A következő fejezetet igyekszem jövő hét szerdára hozni, de nem ígérek semmit. Chatben és a fb csoportban úgyis szólok majd, ha biztosabb lesz. :))
Még nagyon meg szeretném köszönni az előző részhez érkezett sok csodálatos kommentet. Épp nemrég fejezetem be a válaszolgatást rájuk, de el nem tudjátok képzelni milyen jól esnek a szép, biztató szavaitok. Köszönök mindent. <33

36 megjegyzés:

  1. Imádom, imádom, imádom!! Nemtudok mit mondani, annyira imádtam. Nagyon jól leírod az érzéseket és annyira szépen építed fel a történetet! Nemtudom hogy csinálod de nemtudtam letenni a telefont amikor elkezdtem olvasni. És első komiiii. Ölel egy lelkes rajongód!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, annyira aranyos vagy! <33 Köszönöm szépen. :))

      Törlés
  2. Szia (:
    Mar jo reg nem irtam.
    Egyszeruen imadom. Hihetetlen ahogy irsz, ahogy megfogalmazod a szavakat, az erzeseket. Ahogy alakitod az esemenyeket.
    Igazan elgondolkodhatnal, hogy irsz egy konyvet. Vagy az egyik tortenetedben atirod a neveket, es megprobalod kiadatni.
    Annyira tehetseges vagy.
    <3 :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, viszont annak nagyon örülök, hogy most írtál. :))) Annyira aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat. <33
      Egészen más céljaim vannak, mint a könyvírás, úgyhogy még ezt a blogom befejezem, aztán ennyi lenne, azt hiszem. De az még úgyis sokára lesz. Majd meglátjuk. :)) Mindenesetre még egyszer köszönöm. <33

      Törlés
  3. Hello :)

    Annyira imádom a blogod, olyan tehetséges vagy :) Mindig mikor látom hogy új rész van fent nagyon boldog leszek :D
    Izgatottan várom a következő részt ♥
    Xo D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy. :) Köszönöm szépen. <3 Pár órán belül fent lesz a következő fejezet. :))

      Törlés
  4. Szia:)
    Csodás lett<33Minden nap nézem hátha valamilyen okból előbb hoznád a rész és egyre izgatottabban várom a részeket!*-* Elképesztően írsz...Imádom a blogot és téged is.<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy! :)) Viszont sajnálom, hogy csalódnod kell, mikor feljössz, de ígérem, hogy pár órán belül felkerül 12. fejezet. Köszönöm nagyon a szép szavakat. <33

      Törlés
  5. Szia!
    Én minden fejezet után, azon gondolkozok, hogy mit is kéne írjak... De ezt a kommentet kezdem egy sikojal :____________________________________________
    Ezután, ahogy megnyugodtam elkezdek írni...................................... .....................,..........
    Na és most jön az igazi véleményem.
    Ez valami AW *_* ez a rész is nagyon szupi lett úgy mint a többi. Tudod, én olvastam a Summer '09- t is és érezhető a fejlődésed.Már akkor is csodálatosan írtál, de ha összehasonlítanánk az 1. Részt amit írtál ( summer '09 ) ,és a 10.fejezetet (make it out alive) sok különbség lenne. A rész az szuper lett, de Harry egy variációra nem gondolt :MI LESZ HA ÖSSZEJÖNNEK, ÉS AMIKOR HAZA VISZIK ŐKET, DEL TALÁLKOZIK NATE -EL ÉS MAGYARÁZKODHAT. MERT HA ÖSSZEILLENEK, ÉS MEGY NEKIK EGYÜTT, AKKOR BIZONY EZ LESZ. De csak azért mert látszik hogy imádják egymást. -----------------------------------------------------------
    Ez a rész az eddigi kedvencem. Imádom a blogod, imádlak téged,de leginkább Harry-t :) <3. De, hogy nekem ez nem jutott volna szembe (Harry ötlete). Nagyon jó lett ez a rész. Szóval megérte várni, de azért siess a kövivel!
    XXXRéka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, de nagyon édes vagy! :)))) Köszönöm a rendszeres kommenteidet, mindig annyira feldobsz velük, és olyan jól esnek. <33
      Azt hiszem, ha úgy írnék, mint a Summer '09 elején, biztosan nem tartanék most itt. Nem leszek sosem profi, de örülök, hogy észreveszitek a fejlődést. :))
      Sok mindenre nem gondoltak még ezek ketten, lesznek is még problémák. Szegények nagyon kis buták, és szerintem, el sem tudják képzelni, hogy szerelmesek is lehetnek egyszer egymásba. :D Na, de majd meglátjuk! ;)
      Nagyon imádlak, és köszönök mindent! <33

      Törlés
  6. *Reggel negyed kilenckor arra ébredni, hogy nem olvastam a a MIOA új fejezetés!*

    Szerintem életemben nem sikerült ilyen hamar kisegérnek, hogy fel kell kelnem!
    Nagyszerűen nagyszerű fejezet lett, nem csalódtam benned Élet! <3
    Harry, jézusom, még a hangulat ingadozásait is imádtam! Wow. Egyszerűen, Wow!
    Nagyon várom már a következőt! ;)
    Siess vele! <3

    Millió csók és ölelés: Életed.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: Oké, látszik, hogy nagyon kómás voltam még! :D De mondjuk, lehet Harry volt rám ilyen hatással. :D <3

      Törlés
    2. Értek mindent, Életem. <33 Imádlak, és köszönöm. <3

      (Ui.: Narry <3 ;) )

      Törlés
  7. Úristen, úristen, úristen!!!!! Hát mit tudnék mondani erre?! Azt biztosan, hogy imádtam, tökéletes rész volt!!!<3
    Harry hangulatingadozásait is szeretem, de amikor az a szeretet teljes göndör<3<3<3 :D Remélem azért nem lesz túlságosan mérges, amikor Del holnap meglátogattja, de nála...ki tudja? -persze csak is te;)-
    Mindegy, végül újra elmondom, hogy perfect rész lett, és nagyon fogom várni a következőt!!^^
    Ui. Imádom a blogodat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Nagyon, de nagyon örülök, hogy ennyire tetszett. :)) Nem akarok sok mindent elárulni, de a következő fejezetben nem lesz túl sok dráma. Remélem, tetszeni fog. :)) Lassan ti is meg fogjátok tudni Harry reakcióját, már csak pár órát kérek. :))
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm. <33

      Törlés
  8. Awwww. Ez a rész nagyon jo lett *-*. Remélem hogy Del hagya Nate-et, es rájön hogy neki Harry kell. Úgy érzem hogy Perrie kezd gyanakodni valamire, ezért kérdezett is rá hogy van e más dolga...
    Olvastam este a komikban hogy kb fel óra és jön az uj rész de én már nem bírtam fent maradni, pedig nagyon szerettem volna:((
    Nagyon imádlak cicabogar:Caroline xx

    Ui:ha végre szervek narnia-ba repülőjegyet eljössz velem? :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. <3 Nagyon örülök, hogy tetszett. :))
      Sajnálom, hogy a múltkor ilyen későn került fel. Mindig igyekszem, de valahogy sosem úgy jön ki, ahogy én azt szeretném. :/
      Én is nagyon imádlak! <3

      Ui.: Narniába nem ruhásszekrény kell? De ha lehet repülővel is menni, akkor foglalj nekem is egy jegyet, kifizetem én, ezen nem múlik. ;) Ha megoldható, akkor szeretném Petert hazahozni magamnak. :D

      Törlés
    2. Régen kelett ruhasszekreny azóta ujitottam :D A repulojegyedet majd en intézem nyugi van:D És minden megoldható amíg Caroline a fedélzetén van:D

      Törlés
  9. Es vegre bekovetkezett az, amit mar az elso resz ota varok. :D
    Bar kicsit csalodott lettem, amikor Del nem tudott talalkozni H-val. De nem feltem oket. Majd legkozelebb ;)
    Imadtam a reszt, imadom a tortenetet.
    Es teged is imadlak ❤️
    Varom a kovetkezot:)
    Bia xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, de nagyon örülök, hogy tetszett. :))) Nem kell aggódni, a következő fejezetben úgyis bepótolják majd. ;) Nagyon szépen köszönöm. Én is nagyon imádlak. <33

      Törlés
  10. Hát ez...ez...ez írtó cuki lett!!! ^^
    A reggeli "ébresztő" csók nem volt meg,de azért csókolóztak,szóval nem haragszom...;D
    És hogy Harry miért ilyen zárkózott...azt nem értem...:/
    Azért kíváncsi lettem volna,hogy milyen lett volna az együtt töltött délutánuk...kár hogy Theo-ra kellett vigyáznia...:(((
    Remélem azért Harry nem fog megharagudni Addy-re,mert nem szólt,hogy nem tud menni...most végre minden happy,ne legyen ebből vita...:/
    Nagyooooooooon sok szeretettel várom a kövi részt!♥♥
    Imádlaaaaak!❤❤❤
    Pusssszi ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Annyira aranyos vagy. :)) Köszönöm szépen. <33 Már ígérem, nem kell sok, hogy kiderüljenek Harry titkai. Nagyon a felé tartunk már. ;) Befogják pótolni azt a délutánt, ígérem. :D
      Pár órán belül jön is a következő fejezet. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :))
      Imádlak, és köszönöm. <33

      Törlés
  11. Szia:)
    Csodás lett<33Minden nap nézem hátha valamilyen okból előbb hoznád a rész és egyre izgatottabban várom a részeket!*-* Elképesztően írsz...Imádom a blogot és téged is.<333

    VálaszTörlés
  12. Drágaságom ♥!

    Annak ellenére, hogy Harry egy pöppet morgós kedvében is volt, attól függetlenül imádtam a fejezetet *----* :$$ Nagyon örülök, hogy végre megbeszélték a dolgot és új lappal nyitottak, ha szabad ilyen képzavarral élnem :) Rendkívül önfeláldozó gesztus volt Del-től, hogy ottmaradt Theo-val, pedig megígérte Haz-nak, hogy vele lesz :3 Mondjuk... Ki tudna ellenállni Niall-nek? *--* Csak reménykedni tudok abban, hogy Hazza nem lesz mérges Addy-re, amiért hoppon hagyta :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! Csodás nyarat, kedves ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, Drága! <3
      Nagyon örülök, hogy tetszett, hiszen tudod, milyen sokat számít nekem a véleményed. :)) Hát, igen Niall... meg Harry... Imádom ezt a két embert. Narry. <3
      Pár órán belül érkezik az új fejezet. Remélem, hogy tetszeni fog. :))
      További szép nyarat, bár sajnos több van már belőle a hátunk mögött, mint még előttünk. :))
      Xxx, <33

      Törlés
  13. Szia:)) Engem nagyon megfogott amit eddig írtál, a karakterek, a helyszínek, az események...Megkérdezhetem miből merítesz ihletet? :) A kedvenc részem az volt, mikor Harry odaadta Addynek a csokiját. Megmosolyogtattál, de meg is kívántam rögtön egy jó csokit. :D Szóval kíváncsian várom mit fogsz kihozni a történetből. Mert csodásan írsz! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy így gondolod, köszönöm szépen. <33
      Igazából nem is tudom, hogy honnan jön az ihlet. Az biztos, hogyha unatkozom, elég sokat gondolkodom a történetről, a legtöbb minden ekkor születik. :) Ezen kívül még néha dalokból veszem az ötletet, de például ennek a blog az alaptörténetét a Lost sorozat ihlette. Az is előfordult már, hogy valamilyen saját élményt, vagy mástól hallott történtet írtam bele a blogba. :))

      Törlés
  14. Nagyon jo resz volt, de kivancsi vagyok Harry mit fog szolni ahhoz, hogy Del nem ment el hozza. Nagyon varom mar a kovetkezo reszt :)
    Puszil es olel: Adél ❤❤
    Ui.: Imadlak ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a kommentedet, mint mindig. <33 Imádlak. <3 Úgy egy óra múlva hozom is a folytatást. :)))

      Törlés
  15. Ó, nagyon jó rész volt! :3
    Gyorsan a következővel. :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Harry mit fog reagálni, hogy Del csak később megy vissza. Bár az eddigiek alapján előre sejtem, hogy ki fog akadni, de kíváncsian várom :D <3

    Puszi,
    Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :)) Köszönöm szépen. <33 Nem árulhatok el semmit, de pár óra múlva hozom is a folytatást. :))

      Törlés
  16. Szia.
    Sajnalom,hogy nevtelenul irok neked igy hajnali harom orakor, remelem nem gond.
    Eloszor is a resz csodas lett,mint mindig.
    Mar nagyon regen vegigolvastam az elozo blogodat aztan elkezdtem elolrol,es tudod, az utolso fejezet utan elolvasni az elso fejezetet egyszerre kriminalis es elkepeszto is.
    Rohadt sokat fejlodtel az iras teren,es oszinten,minden elismeresem. Mellesleg a summer '09-en vegig bogtem ,az irasoddal teljesen belem taplaltad ugyanazokat az erzeseket,amiket a foszereplo lany elt at. Es ez tenyleg nagy tett
    Es koszonom. Mindig a sajat erombol alltam fel es most megis koszonom,mert ezuttal nem szamithattam magamra es a blogod altal megtanultam valamit,amit nem reszleteznek, de nem is szamit .Csak szimplan koszonom.
    A jelenleg irt blogod pedig szinten olvasasra valamint csodalara melto. Tetszik Harry titokzatossaga. Azt hiszem az ilyen blogok altal szeretek bele minden egyes alkalommal.
    Sajnalom a hosszu hozzaszolasomert, de muszaj volt mindezeket leirnom
    oh es csak igy tovabb!:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán semmi probléma a névtelenségeddel, hiszen én is csak álnéven vagyok fent, szóval emiatt nem neheztelhetek senkire. Meg amúgy sem. :) Az időpont pedig a legkevesebb. :) A hosszúság miatt pedig sose kérj bocsánatot, mert az ilyen kommentek azok, amik képesek egy jó napot varázsolni a bloggernek. :))
      Nagyon örülök, hogy látod a fejlődést. Sajnos egyszer én is elolvastam a Summer '09 elejét, de soha többet! :D Esküszöm, elszégyelltem akkor magam. De hát, nekem is kezdenem kellett valahol...
      Viszont nagyon örülök, ha ilyen hatással volt rád az írásom. Boldog vagyok, ha örömöt tudok okozni az embereknek a történeteimmel, de ha ennél többet is adok valakinek, akkor már tényleg igazán megérte elkezdeni. :))
      El sem tudod képzelni, mennyit jelent nekem ez a komment. Nagyon, de nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat. <33

      Törlés
  17. Hahó-hahó:)
    Nem írtam már vagy.. hát egy ideje. De most megint itt vagyok. Hogy mivel jellemezném a rész? IMÁDOM-IMÁDOM-IMÁDOM. Annyira örülök, hogy egyre több Del- Harry jelenet van. Komolyan, annyira imádom őket együtt, a kedvenc párosom. Bár Harry-vel van egy kis rossz érzésem, mert úgy érzem titkol valamit. Sőt van egy sejtésem is, hogy mi lehet vele, de nagyon remélem, hogy nem válik igazzá a gyanúm, mert, ha igen az igen rettenetes lenne. Szóval remélem eszedbe se jutott, ami nekem igen.. :P :D Na most, hogy így felettébb értelmes módon, telepatikus képességekkel megpróbáltam rád hatni, még egy pár szó és már nem is lopom az idődet. Szóval örülök, hogy egymásra találtak, bár még nem az igazi, mert, ahogy már említettem Harry igazán titokzatos. A többieket imádom, főleg El-t és Perrie-t. Jujj, hallottad ez a szakítást? Elég mozgalmas évünk van.. De visszakanyarodva a történetre, egyszerűen minden egyes szót imádok és alig várom a folytatást. Most már tényleg befejezem. Azt hiszem még egy kommentem sem volt ilyen összeszedetlen, de most egyszerűen nem tudok jobbat. :)
    Ölelés és puszi: Bogi<3
    <3
    Ui.: Lehet elég sokszor használni az imádom szót? Na mindegy IMÁDLAK. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, viszont annak nagyon örülök, hogy most írtál. Épp az előbb válaszolgattam a kommentekre, mikor észrevettem, hogy hoppá! eggyel több van! :D
      Ha ennyire tetszenek a Harry-Del jelenetek, akkor azt hiszem, a következő fejezet is tetszeni fog. ;)
      Igazából kíváncsi vagyok a sejtésedre Harryvel kapcsolatban, szóval ha van kedved, nyugodtan megoszthatod velem. ;)
      Igen, hallottam, és szörnyen sajnálom, hogy Zerrie-nek vége. :( Viszont, ha tényleg úgy történt, ahogy mondják, akkor mérges vagyok Zaynre és nagyon sajnálom Perrie-t. :'( Meg amúgy is, mostanában már félve megyek fel a fb-ra és twitterre, azon agyalva, hogy mi történhet már megint. Mi történhet még ezek után?
      Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat. Hidd el, ez a komment tökéletes. Nagyon imádom, ahogy téged is. <333

      Törlés