2015. április 19., vasárnap

Harmadik fejezet



Pontosan négy nap telt azóta a szörnyű baleset óta, aminek eredményeképpen ebbe a rémálomba csöppentünk. Az elmúlt három napban szinte csakis a halottak eltemetésével foglalkoztunk, miközben az elhunytakhoz még három ismeretlent írhattunk hozzá. Összesen tizenketten maradtunk a tizenhét túlélőből, mert minden próbálkozás ellenére képtelenség volt a súlyosan sebesülteket tovább életben tartani. Megszakadt a szívem, ha arra gondoltam, hogy valakinek ilyen körülmények között kellett meghalnia. Talán az nyugtatott meg minket egyedül, hogy tudtuk, hogy mi mindent megtettünk, hogy megadjuk halottainknak a végtisztességet. Mikor három nap nehéz fizikai munka után mindenkit a földbe helyeztünk, egy kis szertartással tisztelegtünk az elhunytak előtt. Mr. Morgan és Mrs. Brightmore egy rövid, de szívhez szóló beszédet mondtak, mi, lányok, pedig igyekeztünk egy szebbnél szebb virágokból font koszorúval feldíszíteni a szegényes sírhelyet. Aznap még a természet is velünk gyászolt, mert a nap sem sütött olyan fényesen, mint az elmúlt napokban, és az erdőből áradó madárének is elhallgatott egy időre.
Nemcsak halottainkat temettük el akkor, hanem talán a reményünk egy nagyobb darabját is. Már lassan egy hete ragadtunk rémálomszerűen ezen a csodálatos szigeten. Azt hittem, hogy alig lesz időnk egyszer végignézni itt a naplementét, és már meg is szabadítanak minket. Azonban valami nagyon nem lehetett rendben a kereséssel, mert már régen meg kellett volna találniuk a tábort. Viszont senki sem volt képes egészen feladni a reményt, én bíztam abban, hogy egyszer csak ránk bukkannak. Tudtam, hogy a szüleim nem hagyják annyiban, míg legalább a holttestemre nem lelnek rá, ahogy Nate sem. Ó, hogy mennyire hiányzott nekem…
Azonban azon a napon, mintha megpróbáltuk volna eltemetni, és magunk mögött hagyni az elmúlt napok szörnyűségeit is. Azon voltunk, hogy elfelejtsük a sok elvesztett életet, a sérültek fájdalmait, és megpróbáljunk előre nézni, együttes erővel pedig valahogyan túlélni. Gyakran előfordult, hogy nem értettünk egyet egymással, hiszen sokan különbözően gondolkodtunk, mások voltak a szokásaink és az életstílusunk, de a célunk közös. Emiatt lassan elkezdtük megtanulni kezelni egymást és mindent, ami az együttéléssel járt. Az is biztos, hogy volt még mit fejlődnünk, de azt már jó előjelnek gondoltam, hogy a temetésen együtt tudunk dolgozni. Egyes embereknek a feladata is kialakult, mint ahogy Niall és Mrs. Brightmore-é lett a főzés, Zayn pedig kimondatlanul is, de az irányítószerepet kapta meg. Én lettem az egészségügyis, Eleanor pedig segített, ahol tudott, míg Alexander feladata lett a tűz fenntartása. A német férfi nehéz stílusát napról napra egyre könnyebben elviseltük, sokkal nagyobb fejtörést okozott - számomra legalábbis biztosan - például a szótlan szőke lány kiismerése, aki néha órákig összegubózva meredt maga elé, és semmilyen kommunikációt nem folytatott velünk. Lassan kezdtem arra is gondolni, hogy talán már a baleset előtt is ilyen volt, de még reménykedtem, hogy Grace és El örökös pátyolgatása majd segíteni fog rajta valamelyest. Mellette pedig ott volt a japán hölgy, aki egy szót sem beszélt a nyelvünkön. Már szinte teljesen felépült, de miután felébredt, minden segítséget elutasított sérüléseivel kapcsolatban, és számomra teljesen ismeretlen, az ő kultúrájában elfogadott módokon gyógyította magát nem is eredménytelenül. A kommunikáció akadályozottsága azért mégis elég kellemetlen volt, hiszen kedves nőnek tűnt, és segítőkésznek is bizonyult, azonban majdnem egy napig tartott, míg Eleanornak sikerült megtudnia a nevét, ami nagy megkönnyebbülésünkre semmilyen japán nyelvtudást nem igényelt. A harmadik ember, aki még fejtörést okozott nekem, az Harry volt. Habár a fiú nem sok vizet zavart, hiszen az idő nagy részében nem is láttuk őt, én a múltkori találkozásunkon kívül nem is nagyon beszéltem vele. Mikor felbukkant, általában a fiúk társaságához csatlakozott, aztán egyszer csak újból eltűnt. A temetésben is hol segített, hol pedig nyomát sem láttuk. Nem nézett ki valami szociális embernek, úgy tűnt, szüksége van emberi kommunikációra, de az idő nagy részében szeret magányosan lenni. El sem tudtam képzelni, hogy mit csinálhat teljesen egyedül az erdőben, ahova mi eddig alig tettük be a lábunkat, de gondoltam és nagyon reméltem, hogy semmi rosszat vagy veszélyeset nem tesz magányában.
Mindennek ellenére volt, aki szinte egy nyaralásnak fogta fel a helyzetet, ez a valaki pedig nem volt más, mint Miles, aki az egyik szerencsés volt a sebesültek között, hiszen túlélte sérüléseit, és már egészen fel is épült. Ő éppen annyit beszélt angolul, amit éppen megértett egy anyanyelvi ember, még ha nehezen is. Az elején talán bántotta a fülemet a sok hiba, de mostanra már csak összenézve jót mulattunk rajta, mert tudni illett, hogy Miles nem egy csöndes ember. Nyelvtudását állítólag pár hónapos Amerikában élésének köszönhette még csecsemőkorából, hiszen ott született, és elmondása szerint ez magyarázta nem éppen malajziai hangzású nevét is.
Azonban valamelyest Milesnak is igazat kellett adnom, hiszen a sziget valóban csodálatos volt. Habár még a közepén elterülő erdőnek csak a szélén jártunk eddig, és számomra a tenger és az óceán látványa sem volt túl ritka, a Föld egészen gyönyörű tájára hozott minket ez az amúgy szörnyű baleset. Sehol sem láttam még ennyire csillogni a tiszta hullámokat, és sehol máshol nem pompázott ennyi színben a naplemente sem. Ha egy pillanatra sikerült elfelejtenünk a körülményeket, egészen szerencsésnek érezhettük magunkat, mintha csak egy csodás nyaralást nyertünk volna. Igaz, talán egy túlélőtábor formájában.
Minden napunk egészen hasonlóan kezdődött, mint ahogy a mai is. Miles egy életlen bicskával felvéste a hatodik vonalat is abba a part közeli fatörzsbe, majd épphogy mindenki felébredt, mikor Eleanor és Niall megérkeztek egy nagyobb adag gyümölccsel, amit frissen szedtek az erdőszéli alacsonyabb fákról. Minden reggel más ment ételt szerezni, és mivel ma Niall volt a soros, így én vállalkoztam teljes örömmel arra, hogy Theora vigyázzak. Imádnivaló kisfiú volt, egészen hasonlított nagybátyjára nem csak élénken csillogó szemei miatt, hiszen kiskora ellenére nagyon jól kijött mindenkivel, és aranyos mosolya még talán álmában sem tűnt el az arcáról. Eléggé jól sikerült megismernünk egymást, mivel én nagyrészt a betegeket ápoltam az elmúlt napokban, és míg a többiek dolgoztak, rám hárult a feladat, hogy vigyázzak a picire, ami nem mintha nehezemre esett volna.
- Héj, kicsim, nézd csak! - ültem le a pici elé kezemben pár frissen szedett gyümölccsel. – Mit ennél reggelire? – kérdeztem, mikor elnyertem magamnak Theo figyelmét, akit éppen szörnyen lekötött, hogy a homokba rajzoljon egy vékony kis bottal.
- Müzli! – vágta rá rögtön.
- Attól félek, hogy azzal nem szolgálhatok – ráztam meg a fejem alsó ajkamat szomorúan lebiggyesztve. – Mi máshoz lenne kedved? Niall hozott mangót, banánt, an… - soroltam remélve, hogy talál a kínálatban valami kedvére valót, de még be sem fejeztem a listát, mikor felcsillantak a szemei.
- Banán! – kiáltotta, és apró kezeit felém nyújtva kérte a gyümölcsöt.
- Tessék, kicsim! – adtam neki át reggelijét, amit olyan boldogan vett magához, hogy öröm volt nézni. Azonban pár pillanat múlva édesen összeráncolt homokkal nézett fel rám, és értetlenül meredt a kezei között lévő szép sárga banánra, mintha nem tudná, mit is kezdjen vele. – Szeretnéd, hogy kibontsam neked? – igyekeztem komoly maradni, de alig tudtam elfojtani mosolyomat. Mindig is imádtam a kisgyerekeket, és Theo a legédesebb volt mind közül. Egy aprót bólintott a kicsi, majd felém nyújtotta a gyümölcsöt, és várakozón nézett rám. – És én mit kapok cserébe? – húztam fel a szemöldököm játékosan. – Ha segítek, nekem is jár valami jutalom, ugye? – A kicsi egy darabig szúrós tekintettel nézett rám, mintha tudná, hogy mire megy ki a játék, de felállt kis lábaira, és megtette azt a pár lépést felém. – Na, gyere, kicsim, nem fog fájni, ígérem – kuncogtam halkan, és egy szoros ölelésbe vontam őt. – Ide kérem szépen – mutattam az arcomra, majd egy pillanat múlva már meg is éreztem azokat a puha, nedves ajkakat a bőrömön egy hangos cuppanással társítva. – Igen, köszönöm szépen – viszonoztam a puszit, majd a kicsit az ölembe ültetve nem is várakoztattam tovább, és gyorsan kibontottam, majd kezébe adtam a reggelijét, amihez egy nagy harapással látott hozzá.
- Nocsak-nocsak… - hallottam meg hirtelen egy hangot nem is olyan messziről. Egy hangot, ami az utóbbi pár napban olyan jól elkerült. – Szóval a jóságos Adelaide ilyen manipulatív lenne?
- Addy. Már megmondtam a múltkor is – emlékeztettem őt egy unott sóhajjal. Magamat pedig figyelmeztettem, hogy még véletlenül se hagyjam neki, hogy megint felbosszantson, hiszen múltkori beszélgetésünknek – vagyis inkább szóváltásunknak – sem lett túl jó vége.
- Tényleg újra akarod ezt kezdeni, hercegnő? – vigyorodott el, ahogy felénk igyekezett. – Mindegy is – vonta meg a vállát, ahogy leült velem szemben a pokrócra. Nem értettem, hogy mit akar tőlem, mikor egész héten szinte szándékosan került. – Szóval hogy is van ez? Manipulálni egy kis gyereket nem éppen tisztességes dolog – húzta fel a szemöldökét mulatva rajtam. Most egy kék rövidnadrágot és egy egyszerű pólót viselt. A nap őt is megfogta az elmúlt napokban, ahogy a mindenki mást, viszont szemei alatt a karikák nem tűntek el, és úgy tűnt, hogy az erdei kosztot sem kedveli túlságosan.
- Csak játszottunk – vontam meg a vállam, és egy gyors puszit nyomtam Theo szőke hajába, aki még mindig banánján nyammogott, de közben nagy szemekkel nézte Harryt, aki számára még egészen idegen volt.
- És kicsoda ő? – kérdezte a göndör fiú Theo felé biccentve a fejét, ahogy kezével a kicsi arca felé közelített. Azonban a legkisebb Horan nem igazán méltányolta ezt a tettét, és édesen hosszú hajam sötétbarna fürtjei közé bújt.
- Theo – válaszoltam. – De úgy tűnik, hogy nem igazán lettél a szíve csücske – állapítottam meg halkan kuncogva.
- Nincs ezzel egyedül – vonta meg a vállát, miután visszaejtette ölébe a kezét, és elszakította tekintetét az enyémtől, miközben felvett mellőlünk egy mangót a homokból. – Egyedül van? Tudunk valamit a szüleiről? – kezdeményezett meglepetésemre egy egészen normális beszélgetést, ahogy szokásos táskájából egy bicskát halászott elő, majd elkezdte meghámozni a gyümölcsöt.
- Niall unokaöccse – bólintottam egy aprót. – A szülei pedig… - sóhajtottam egy nagyot - ők már elmentek. – Nem lettem volna képes kimondani a kicsi jelenlétében, hogy az anyukája és az apukája meghaltak a balesetben, még akkor is, ha nagy valószínűséggel fel sem fogta volna szavaim súlyát.
- Na, és te? – kérdezte, miközben szemeim ügyes ujjaira meredtek, ahogy azok a bicskával gyorsan pucolták a gyümölcsöt. – Te elveszítettél valakit? – nézett fel rám egy pillanatra.
- Nem – ráztam meg a fejem azonnal. – Egyedül utaztam. Az induláskor nagy nyűgnek tűnt az egynapos út teljesen magányosan, de most már hálát adok az égnek, amiért így történt – vallottam be. – És te? – kérdeztem vissza.
- Ugyanaz – válaszolta röviden, ahogy a mangót félbevágva eldobta a gyümölcs magját, majd meglepetésemre nem a saját szájához emelte a falatot, hanem Theo felé nyújtotta az egyik felet. A kicsi még biztosan éhes lehetett, mert gyorsan kikapta Harry hosszú ujjai közül a mangó darabot, de úgy tűnt, hogy nem igazán ismeri a gyümölcsöt, mert kissé bizalmatlanul méregette azt. – Szeretni fogod, ígérem – biztatta Harry, mire a kicsi óvatosan megkóstolta a felajánlott ételt. Egy másodperc múlva hatalmas mosollyal az arcán pillantott Harryre, mintha minden gátlása megszűnt volna a göndör fiú iránt. – Én megmondtam – vonta meg a vállát egyszerűen. Most már nyugodtan közelítette a kicsi felé a kezét, Theo csak még jobban elmosolyodott ujjainak rövid, de gyengéd cirógatására.
- Azt hiszem, visszaszívom, amit az előbb mondtam – kuncogtam halkan. Harry egy szót sem szólt, egyszerűen csak felém nyújtotta a mangó másik felét. – Oh… köszönöm – fogadtam el egy pillanatnyi hezitálás után. Amúgy sem reggeliztem még, és az a mangó valóban nagyon ízletesnek tűnt. – Te nem eszel? – kínáltam fel neki a mellettünk lévő maradék gyümölcsöt. Ha most találkoztunk volna először, biztosan a világ egyik legelbűvölőbb fiújának tartottam volna Harryt. Kissé beteges kinézete ellenére igazán angyali vonásai voltak, most pedig olyan figyelmesnek és jóakaratúnak mutatkozott. Azonban emlékeim között még tisztán élt első találkozásunk, majd első beszélgetésünk, így mostani viselkedésével csak azt érte el, hogy teljesen összezavart.
- Már megvolt, mialatt idejöttem – rázta meg a fejét, és maga mögé támasztott karokkal kinyújtóztatta sportcipőbe bújtatott lábait a homokban.
- Itt minden annyival finomabb, mint otthon – sóhajtottam, ahogy beleharaptam az ízlelőbimbóimat kényeztető gyümölcsbe. Közben Theo kimászott az ölemből, és a finom homokkal kezdett el játszani.
- Pedig még csak a part körül jártál – jegyezte meg.
- Miért, mi van odabent, hogy ennyire megérni elhagyni a tábort? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel puszta kíváncsiságból.
- Egyszer megmutatom neked – válaszolta egyszerűen.
- Különben pedig miért tűnsz e… - kezdtem volna feltenni a kérdéseket, amik egész eddig foglalkoztattak ezzel a fiúval kapcsolatban, de választ már nem kaphattam rájuk, mert Zayn közeledő hangja belém fojtotta szavaimat.
- Addy, Harry – biccentett felénk. – Van egy percetek?
- Persze, ülj csak le! – húzódtam kicsit arrébb ezzel helyet adva neki a pokrócon.
- A többiekkel éppen az előbb beszéltünk egy kialakuló problémánkról – kezdte, miután közénk telepedve kedvesen összeborzolta Theo haját, majd kettőnkre szentelte minden figyelmét. – Kezd elfogyni az ivóvizünk. Úgy két-három napra van elég mind a tizenkettőnknek, de utána valamilyen más megoldást kellene találni.
- Itt van körülöttünk a tenger. Ha valahogyan el lehetne belőle tüntetni a sót… - kezdtem erősen gondolkodni. Értettem Zayn aggodalmát, hiszen ha már idáig túléltünk, nem az lett volna a célunk, hogy szomjan haljunk ezen a szigeten.
- Mr. Morgan és Niall már dolgoznak egy párologtató rendszeren, de attól félek, hogy nem lesz túl hatékony, és nem fogja mindannyiunk vízszükségletét fedezni.
- Nem tudunk belőle esetleg többet összerakni?
- Nem hinném, hogy lenne hozzá elég eszközünk - rázta meg a fejét. - Talán még meg lehetne próbálni meglékelni a fákat – gondolkodott ő is erősen. – Ha körülbelül arrafelé lehetünk, mint azt gondolom, akkor lassan jönnie kellene az esős évszaknak, szóval csak egy darabig lenne szükségünk valami ideiglenes megoldásra.
- Tudok valamiben segíteni? – kérdeztem.
- Esetleg Niallnek és Mr. Morgannek szüksége lehet egy ügyes női kézre, és Eleanor is tervezte, hogy elmegy még gyümölcsöt szedni, mert úgy tűnt, hogy nem hoztak elég reggelit, de Niallnek már más dolga akadt.  
- Persze, máris megyek! – bólintottam, majd figyeltem, ahogy Zany felpattant a földről, és egy gyors búcsúzással visszasietett Alexander és Miles társaságába. – Harry, tudnál egy kicsit vigyázni Theora? – fordultam gyorsan a göndör fiú felé, aki nem nagyon vett részt az előbbi Zaynnel való beszélgetésemben.
- Rám akarod bízni a gyereket? – kerekedtek el a szemei kissé rémülten.
- Nem lesz olyan nehéz, ígérem. Különben is, az előbb már olyan jól összebarátkoztatok – próbáltam elfojtani mosolyom ijedségét látva. – Csak játssz vele, ha elunja magát, és adj neki enni és inni, ha szomjas vagy éhes lenne. Sietek vissza! – ígértem, majd hosszú léptekkel igyekeztem mezítláb a finom, meleg homokban először Eleanor felé. A lány gyorsan és szívesen elfogadta segítségemet, úgyhogy együtt indultunk a fák közé.
Útközben a szőke lány ügyét beszéltük meg, megpróbáltunk valami megoldást találni, hogy szóra bírjuk a lányt, de eredménytelenül. A temetés után mintha még jobban magába zuhant volna. Azonban annyival könnyebb lett volna neki is, ha kicsit megnyílik előttünk, és legalább a nevét elmondja, vagy kommunikálna egy keveset. Ezután még pár szót ejtettünk a kivetett élet nehézségeiről, a sós víztől összeragadt hajról és az összes többi kellemetlenségről, ami egy nőt érhet egy ilyen helyzetben.
Egészen gyorsan visszaértünk a táborba, és mielőtt Niallék segítségére siettem volna, még egy pillantást vetettem Theoék felé. Úgy tűnt, Harry mostanra egészen belejött a gyerekvigyázásba. Nem csináltak semmi különöset, mintha csak beszélgettek volna. Legalábbis Harry valamit komolyan magyarázott a kisfiúnak, miközben a pici hatalmasra nyílt szemekkel figyelte minden egyes szavát, mintha a világ legizgalmasabb meséjét hallgatta volna éppen. Ezután Mr. Morgan és Niall tákolmányának összerakásában segédkeztem, aztán mire visszaértem volna reggeli társaságomhoz, Theo már Mrs. Brightmore társaságát élvezte, Harry pedig nem túl nagy meglepetésemre újból eltűnt.

***

- Mindenkit beleszámolva, aki alkalmas lenne egy hosszabb túrára, az hét ember, El, Addy, Niall, Miles, Harry, Alexander és én – kezdte a tervet Zayn, ahogy este a tűz köré gyűlve egy újabb ötlet született meg bennünk az ivóvíz keresésére. Arra gondoltunk, hogy talán nem is kellene mindenféle eszközt gyártani vagy fákat lékelni, ha a szigeten találnánk egy kisebb édesvízforrást.
- Csinálhatnánk három csapatot, és akkor máris gyorsabban fel tudnánk deríteni a szigetet – tanácsolta Niall.
- Erre én is gondoltam - bólintott Zayn. - Én leszek Addyvel, Niall Ellel, Miles pedig Alexanderrel, ha az úgy nektek is megfelel – nézett körbe kérdőn, mire mindenki csak egy aprót bólintott. – Nem tudom, hogy mennyire tudjuk ebben Harry hasznát venni, de ha reggel felbukkan, akkor még csatlakozhat valamelyik csoporthoz.
- Ha holnap reggel elindulunk, és nem túl nagy a terület, akkor végezhetünk is egy-két nap alatt – szóltam én is.
- Készíthetnénk az idő alatt egy térképet, hogy segítsen eligazodni a szigeten – adta az ötletet Alexander.
- Rendben. Akkor már holnap reggel kezdenünk kell – zárta le a témát Zayn. – Amint felkelünk, azonnal indulunk is, mert fogytán az idő. Azalatt Mrs. Brightmore és Mr. Morgan dolgozhatnak tovább a párologtatón, arra az esetre ha mi nem járnánk sikerrel.
- Még most mindenki kezdjen el összepakolni kétnapi cuccot – tanácsolta Eleanor.
- Utána viszont ideje lenne aludni menni – jegyezte meg Grace. – Holnap fárasztó napotok lesz.
- Igaza van – mosolygott kedvesen Zayn a gondoskodó, idős hölgyre. – Jó éjszakát! Holnap reggel találkozunk! – búcsúzott, mire mi is viszonoztuk szavait, majd csendesen mindenki alváshoz kezdett készülődni.
Theo már édesen aludt a neki és Niallnek kialakított alvóhelyen az enyémhez egészen közel. A szőke lány halkan bámulta az óceánt, míg Kimi, a japán hölgy, is alváshoz készülődött, habár előző megbeszélésünkből nem hiszem, hogy egy szót is megértett volna. Lassan csomagolni kezdtem én is a többiekhez hasonlóan, habár nem volt túl sok minden, amit hátizsákomba rakhattam volna.
- Mi volt ez a kupaktanács az előbb, amiről éppen lemaradtam? – szólalt meg Harry meglepetésemre. Nem volt jellemző, hogy estefelé még látjuk őt a táborban.
- Holnap reggel elindulunk vizet keresni – válaszoltam a pakolászás közben, mikor egy pillanatra felnéztem rá. – Te is jöhetsz, ha szeretnél – ajánlottam.
- Kösz, de azt hiszem, kihagyom – vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban.
- Persze – horkantam fel. Nagyon úgy tűnt, hogy a reggeli kedvesség egészen elpárolgott belőle, és újra az arrogáns Harryvel nézhettem szembe. Nem mintha neki nem lett volna érdeke, hogy vizet találjunk. Neki is pont ugyanúgy szüksége volt rá az életben maradáshoz, mint nekünk. Ezen mérgelődve ugrott hirtelen be valami. – Harry! – kiáltottam a fiú után, aki megunta csendes dühöngésemet, és elindult a másik irányba. Azonban, mikor szóltam, kérdő tekintettel fordult vissza hozzám. – Te honnan szerzed a vizet? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. – Sosem láttam még, hogy a közösből vitted volna – tettem hozzá, és nagyon reméltem, hogy lesz erre egy jó magyarázata.
- Tudod, van itt a közelben az erdőben egy kis édesvízforrás. Na, pont onnan! – vigyorodott el mindent tudón. Én azonban képtelen voltam viszonozni mosolyát, mert felforrt fejemben a vér, és nem tudtam többé nyugodt maradni.
- És ezt csak most mondod? Egész nap láttad, hogy mindenki milyen kétségbeesett, és csak most említed, hogy ivóvizet találtál? – emeltem fel a hangom. – Mégis mikor akartad elmondani? Mikor már majdnem szomjan haltunk?
- Ne légy ennyire drámai, hercegnő – nézett rám lekicsinylő tekintettel.
- Pedig a délelőtt annyira normális voltál! Már esküszöm, szinte kezdtelek megkedvelni! Erre rá kell jönnöm, hogy mekkora egy arrogáns bunkó vagy! Képtelen vagy szimpátiát érezni, csak saját magaddal foglalkozol! El sem, hogy enny… - Még a szavam is elakadt, mikor mondandóm felébe vágott. Már volt arról fogalmam, hogy mennyire arcátlan, de ezt a szemtelenséget még talán tőle sem vártam volna el.
- Most nagyon jól figyelj rám, hercegnő – szűrte fogai közül. Zöld szemei csak úgy szikráztak a tűz halvány fényében. Kimért, dühöt sugárzó hangszíne megrémisztett, de nem hagyhattam, hogy lássa rajtam az ijedtséget, így keményen álltam tekintetét. – Nem tudom, hogy ki vagy a való életben, vagy, hogy honnan jöttél, de őszintén szólva magasról teszek is rá. Lehet, hogy otthon ez a természetes, de nem otthon vagy, ahol kedvedre tehetsz, amit akarsz. Ezen a szigeten senkit nem érdekel, hogy ki vagy, vagy, hogy mennyi pénze van apucidnak, mert ebben a helyzetben mindez eltörlődik, és nem vagy több senkinél, akit itt magad körül látsz. Nem beszélhetsz velem sem úgy, mint egy utolsó senkivel. Soha, de soha többé ne emeld fel rám a hangod, megértetted, hercegnő?
- Ne szólíts így többet, már megmondtam! – vettem fel beszédstílusát, és habár sokkal kevésbé voltam hatásos, mint ő, azért mégis büszke voltam magamra, hogy nem remegett meg túlságosan a hangom, és sikerült leküzdenem a gombócot a torkomban.
- Második szabály, ne parancsolj meg nekem semmit. Teljesen feleslegesen csak azt a szép szádat jártatod, mert nem hallgatok rád, ahogy senki másra sem. A magam ura vagyok, ha ezt eddig nem vetted volna észre.
- Szóval én viselkedek úgy, mintha felsőbbrendű lennék, igaz? – horkantam fel gúnyosan, és karomat összefontam mellkasom előtt. – Akkor mégis ki az, aki elzárja magát a többiektől, és egyszer csak előtűnik, mikor úgy tartja kedve? Valóban én lennék az, aki lenézi a másikat, mikor neked még az is túl piszkos, hogy hallótávolságon belül legyél velünk? Most akkor ki is játssza az urat, Harry? Végeztem veled, annyira végeztem! – fordultam meg, és csak minél távolabb akartam kerülni tőle.
- Én viszont még nem végeztem – ragadta meg csuklómat erősen, de éppen annyira, hogy még ne fájjon, és újra maga felé fordított. - Nem ismersz engem, nem tudod, hogy mit és miért csinálok, szóval tanácsolnám, hogy tegyél lakatot a csinos kis szá…
- Héj, itt minden rendben? – jelent meg hirtelen Zayn mellettünk kissé aggodalmas tekintettel, ezzel Harrybe fojtva mondandóját talán az én szerencsémre.
- Minden a legnagyobb rendben – szóltam gúnyosan, és kirántottam csuklómat Harry fogásából. – Kedves „szomszédunk” csupán elfelejtette megemlíteni, hogy talált egy ivóvízforrást az erdőben.
- Valóban? – nézett Zayn Harryre felhúzott szemöldökkel, mire a göndör gúnyos vigyort küldött felém, majd bólintott egyet Zaynre pillantva. A fiú gyorsan legyőzte az alig felvillanó dühöt a szemében, és újra megszólalt. – Holnap elmegyünk veled megnézni azt a helyet – jelentette ki.
- Rendben – egyezett bele Harry azonnal. – Egy feltétellel – kezdte.
- Jó lenne, ha nem szórakoznál! – csattantam fel dühösen. – Ez nem egy játék, hogy feltételeket szabj meg!
- És mégis mi lenne az a feltétel? – kérdezte Zayn higgadtan.
- Egy ember kísér csak el – kötötte ki. - Nincs túl messze a patak, gyorsan meg fogjuk járni.
- És ki lenne az? – horkantam fel.
- Te – vágta rá azonnal. – Adelaide jön velem – fordult Zayn felé.
- Biztos vagy abban, hogy ez jó ötlet? – nézett a fiú kissé kételkedőn a göndörre. – Nem hinném, hogy túl sok terhet elbírna, inkább Alexandert kellene vinned vagy Niallt.
- Nem! – tiltakoztam azonnal. – Én majd elmegyek Harryvel – mondtam határozottan, és keményen néztem farkasszemet a smaragdíriszű fiúval.
- Rendben, ha ez akarjátok – adta meg magát gyorsan Zayn, habár arcán látszott, hogy nem érti igazán kettőnk ragaszkodását. - Akkor ez megoldódott. Szólok a többieknek, hogy ne készüljenek tovább a holnapi túrára – mondta, majd otthagyta társaságunkat.
- Holnap rögtön reggeli után indulunk! – jelentettem ki, és felvettem a létező legszigorúbb arckifejezésem, ami Harryt egyáltalán nem hatotta meg, mert ugyanolyan gúnyos vigyorral méregetett, miközben minden előző dühének már nyoma sem volt.
- Akkor ideje lenne aludnod, mert hosszú út vár ránk holnap – tanácsolta. Nem igazán tudtam szavait összeegyeztetni azzal a mondatával, hogy rövid idő alatt visszaérünk majd, de inkább hagytam is a dolgot.
- Legyen így, Harry! Reggel találkozunk! – biccentettem egyet felé, majd magasra emelt fejjel megfordulva igyekeztem őt magára hagyni.
- Szép álmokat, hercegnő! – szólt még utánam, én pedig képtelen voltam megállni, hogy ne forgassam meg szemeimet. Azonban, mikor már megfordultam volna, hogy újra rákiabáljak, hogy felejtse el ezt a számomra bosszantó megszólítást, már sehol sem láttam őt, csak az erdő leveleinek halk nesze adta tudtomra, hogy újra elhagyta a tábort.
Éreztem, hogy nem lesz ez a holnapi egy egyszerű nap és, hogy Harry készül valamire, de összeszedtem minden bátorságomat. Nem értettem még, hogy milyen játékot űz velem, de abban biztos voltam, hogy nem fogom megadni magam, ezzel megadva neki az örömöt.

Nem tudom, milyen játékot játszol, Styles, de én benne vagyok! 



Sziasztok! :) Ezer millió bocsánat a múltkori hétvége kimaradása miatt. Nem akarok magyarázkodni, viszont bocsánatot kérek, amiért sokatokhoz nem jutott el a hír. A legközelebbi ilyen alkalommal a chatben is fogok értesíteni mindenkit! :) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett csodás kommenteket, mindig csak ámulok a hetek első felében! Ti vagytok a legjobbak! Szörnyen hálás vagyok, és imádok mindenkit! <3

44 megjegyzés:

  1. Wow.Én már rég megbolondultam volna vagy halálra izgultam volna magam és rendesen félnék.Nagyon jó rész és tetszik,hogy ilyen terjedelmes szöveget adsz ki a kezedből. Kíváncsi vagyok vajon Harry miért döntött úgy hogy Addy kísérje el őt a forráshoz..Alig várom hogy olvashassam azt mikor kettesben vannak.. Siess a következő résszel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Időhiány miatt pár hete megfogadtam, hogy kicsit lerövidítem a fejezeteket, de eddig egyik héten sem jártam sikerrel. :D Igyekszem vasárnapra hozni az új részt! :)

      Törlés
  2. Azt hiszem lecsúszttam a dobogóról, na de majd jövőhéten... Azért a második hely is kecsegtető. :-*

    ~SamWilberry xXx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodásan fantasztikus rész lett, elkápráztató és megragadó. Egyetértek a többiek véleményével, ugyanis én is nagyon megkedveltem Theot! :) Ismét nagyon olvasmányos fejezetet sikerült írnod, örülök, hogy végre sikerült elolvasnom, mert egy kicsit megcsúsztam... sajnos. :( A végén az a hatalmas cliffhanger megdöbbentett, és arra gondoltam, hogy ez nem igaz, nem lehet, hiszen még hátravan pár nap a folytatásig, én meg már most olvasnám, így meg csak tűkön ülve várhatom! :) Hihetetlenül kíváncsi vagyok, hogy a következő részben milyen jelenetek fognak lejátszódni Harry és Addy között. <3 Kíváncsi vagyok, miként fog elsülni az ivóvízforrásnál töltött idő... kettesben. Harry és Addy. Te jó ég, siess vele! ♥
      Hogy van a mondás? I am a fuckin' justagirler forever ♥♥♥

      Törlés
    2. Nem lehetsz mindig te az első! :D
      Nem tudom, mit mondhatnék, amit eddig még nem említettem, de nagyon-nagyon köszönök mindent! <33

      Ui.: És csak szépen, tudod! :D

      Törlés
  3. Húha. Eszméletlen egy rész lett. Annyira szépen játszol a szavakkal, hogy az hihetetlen. Nagyon-nagyon ügyes vagy. Imádom, hogy ilyen hosszú részeket írsz. Mindent teljesen élethűen írsz le, így én is bele tudom magam képzelni. Könyvkiadás nem jutott még eszedbe? meg van hozzá a tehetséged. :)) További sok sikert. A következő kommentnél találkozunk. :) :*<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is nagyon szépen köszönöm! <3 Az írás nekem csak egy hobbi, amint befejeztem ezt a blogot, szerintem, nem is nagyon fogok vele tovább foglalkozni, de nagyon aranyos vagy. :))
      Másodszor pedig nagyon örülök, hogy visszatértél a blogvilágba! Nagyon szurkolok neked még az utolsó vizsgákhoz, és alig várom, hogy újra a csodás munkáidat olvashassam! :))

      Törlés
  4. Eszméletlen Jó lett Imádom alig várom újabb részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Ha minden jól megy, vasárnap jön is a következő fejezet! :))

      Törlés
  5. Csak egy lány! Imádom az írásaid és már három rész után is tudom, hog ez a történet csodálatos. Nem tudom hogy fogok ki bírni még egy hetet anélkül hogy olvashassam tovább. Mikor régebben a blogodra akadtam akkor egy nap aakár 20-30 részt el tudtam olvasni. És fura hogy most csak minden héten egy rész van. Ezzel nem siettettni akarlak, csupán imádom ahogyan írsz. Imádom és téged is imádlak még ha nem is tudom ki rejtőzik a csak egy lány név és az eszméletlen blog mögött. Egyszerűen csodás vagy és csak így tovább. Egyszer örülnék majd ha a te könyveket foghatnám a kezedbe. Mert ezeket akár könyvbe is ki adhatnád vagy ehhez hasonló fantasztikus történeteket. Szerintem siker lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, nagyon szépen köszönöm! <3 Annyira örülök, hogy itt vagy, és hogy elnyerte a tetszésedet ez a történetem is! :)) Nem hinném, hogy valaha könyvet adnék ki, de nagyon aranyos vagy. :)) Imádlak én is, és ígérem, hogy igyekszem nem okozni csalódást! :*

      Törlés
  6. Nagyon tetszik a blog, a történet és minden! Egyszerűen csodálatosan írsz, és olyan történetet tudsz elmesélni, aminek mi is a részesei lehetünk. Mindig izgatottan várom a következő részeket. Harry és Addy veszekedései pedig nagyon jók. :D :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jól esnek az ilyen szép szavak, köszönöm. <33

      Törlés
  7. Fenomenálisan írsz. Ha egy könyv lenne, azt hiszem , nem tudnám lerakni, annyi fordulat és cselekvés van benne. Már epekedve várom a folytatást. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! <3 Ha minden igaz, vasárnap jön is majd a folytatás! ;)

      Törlés
  8. Úristen:) rettentő, hogy miket nem tudsz írni. Imádom, megszállotja lettem ennek a csodás blognak❤köszönöm hogy vagy, és, hogy léteznek ezek a csodás írományok 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig igyekszem nagyon, és én köszönöm szépen! <33

      Törlés
  9. úristen de jó! :) Mikor jön a kövi?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :)) Ha minden jól megy, akkor vasárnap olvashatjátok a folytatást! :))

      Törlés
  10. Naaaaaaaaaaaaaaaaagyon joooo!
    KEDVENC 😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
  11. Drágaság ♥!

    Rövidre fogom, mert rettentő álmos vagyok :3

    Imádtam, jól indult a a hetem ♥! Egyre jobban megkedvelem a szereplőket, kivéve Harry-t :3 Egy arrogáns, antiszoc suttyó, akinek nem parancsolhat senki :3 Addy se tudott a lelkére hatni, bár annak örültem, hogy Theo-val kijött a göndörke :) Kíváncsian várom, mi lesz ezen a kis kiránduláson :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép hetet és jó éjt kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mace te se panaszkodhatsz mert tehetséges vagy. Épp olvasom a te blogod is :*

      Törlés
    2. Köszönöm, Drága! <33 Igyekszem nagyon, ígérem, hogy ne okozzak csalódást azzal a bizonyos túrával kapcsolatban. ;)
      Szép hétvégét neked! :*

      Ui.: Biankával pedig csak egyetérteni tudok! ;)

      Törlés
  12. Remélem hamar hozod a következőt! És tényleg ha összelennr szedve könyv formájában az egész én lennék az első aki mrgvenné. És sohasem tenném le. Újra és újra olvasnám. Imádom

    VálaszTörlés
  13. Nagyon jó lett! Hamar hozd a következőt!
    Xoxo: Sonia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :) Ha minden jól megy, vasárnap jön a következő fejezet! :))

      Törlés
  14. Sajnálom, hogy csak ma írok, de előadásom volt tegnap és ma is lesz, de csak délután, úgyhogy van időm :D Viszont most elmondom, hogy továbbra is imádom a blogodat és kíváncsian várom a következő részt :)
    Puszi: Adél <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is merj bocsánatot kérni, enyém a megtiszteltetés, hogy írtál! Köszönöm szépen! <33 Imádlak! <3

      Törlés
  15. Drága Csakegylány!
    Ez a rész olyan csodálatosan elképesztően fantasztikus lett. :D (Mióta az írásaidat olvasom ilyen gyönyörű új szavak jönnek a világra :D) Nagyon örülök, hogy Harry nagyobb szerepet kapott, mert így szerintem sokkal érdekesebbek az események. Valahogy mindig azt várom, hogy ők ketten kerüljenek egymás közelébe, mert azok a kedvenc jeleneteim. És ez a rész ebben csodásan teljesített. Igaz, hogy terjedelmesebb lett, mint ahogy azt elsőre tervezted, de én így is nagyon szeretem, sőt nyugodtan ess ebbe a hibába többször is :D <3 Emellett imádom Niall-t és Theo-t olyan aranyosak mindketten, hogy meg kell őket zabálni :D Egy szó, mint száz, mielőtt még elunsz itt engem. IMÁDTAM. Alig várom a következő részt <3
    Bogi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Bogi! <33 Nagyon örülök, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet. Annyira jó, hogy már olyan régóta velem tartasz. :)) Én is nagyon várom mindig, hogy kettőjükről írhassak, az a legizgalmasabb, még nekem is. ;) A következő részben pedig ilyen jelentekből nem lesz hiány. ;)
      Igyekszem, a mostani hibámba esni máskor is, ígérem! :D Imádlak! <33

      Törlés
  16. Sajnálom, hogy csak most értem idáig, főleg, hogy még vasárnap elolvastam a részt! Azt kell, hogy mondjam tényleg imádom! Részről részre jobban beleszeretek. Harry még mindig egy kicsit "gyík" ezzel a nagy titkolózással de érdekes, hogy pont azt viszi magával aki elvileg eléggé bosszantja. Jó olvasni Zayn nevét, Niall még mindig cuki és basszus én magam sem tudom meddig húzzák itt. Egyébként kapunk majd esetleg részeket a "külvilágból" is, amikor keresik őket, vagy azokat a szálakat nem mozgatod majd?
    Egek. Ötven kérdésem lenne egyszerre. A fogalmazásodról pedig még mindig csak ismételni tudom önmagam. Egyedi és minőségi. Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már mondtam, hogy ilyenek miatt ne is merj bocsánatot kérni! Nekem megtiszteltetés, ha írsz, főleg, hogy ilyen szépet. :))) Sosem kérem a megjegyzéseket, de el sem hiszed, hogy mennyire jól esik ez is. :))
      Igen, tudom, Harry még elég érthetetlen, de majd lassan kialakulnak a dolgok. Én azokat a részeket várom már nagyon. :D
      Nem gondolkodtam még ezen a "külvilágos" dolgon, de nem hiszem, hogy lenne majd ilyenről szó. Nagyon nem szeretem a szemszögeket cserélgetni, igyekszem ezt minél jobban elkerülni, de még nagyon az elején vagyunk, ki tudja! :D
      Nagyon-nagyon köszönök szépen minden dicsérő szót, nagyon örülök, hogy nemrég tudtunk váltani a pár szót, és sok sikert kívánok Neked az új blogodhoz is! :))

      Törlés
  17. Drága Csakegylány!
    Nagyon imádom ezt a blogot is mint a Summer ‘09-et! Sok Harrys blog csak olyan egyszerű sablon sztori,de ez más!!Egyedi,izgalmas és elgondolkodtató;)
    A következő rész mikorra várható? Mert már tűkön ülök!!:D Puszillak sokszor <33
    ~Angel~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm szépen. <33 Annyira jó tudni, hogy így gondolod. :))
      Most vasárnap már biztosan jön a folytatás, így is eléggé szégyellem magam a sok kihagyás miatt. Viszont lassan itt a nyár, amikor sokkal több időm lesz a blogolásra, addig is pedig nagyon próbálkozom majd rendszeresen hozni a részeket. Még egyszer köszönöm szépen. <33

      Törlés
  18. Szia :) most vasárnap lesz rész, mert már nagyon várom *-* Imádom a blogod :D Xx. Puszi Dóri <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen-igen. :)) Már majdnem megírtam a részt, szóval biztosan nem kell még egy hetet várni rá. Köszönöm a szép szavakat és a türelmet! <33

      Törlés
  19. Szia! Nem tudok olyan remekül fogalmazni, mint Te, viszont muszáj leírnom, mennyire csodálatos, amit csinálsz. Az elmúlt időben sok One Firection fanfictiont olvastam és határozottan állítom, hogy Te vagy a legjobb szerző. A Summer '09-et két nap alatt 'kivégeztem'. Hajnali ötig fenn voltam, mert egyszerűen nem volt erőm letenni a telefont azzal, hogy 'majd holnap folytatom'. Sosem éltem bele még egy írásba se magam ennyire. Már az első résznél imádtam, könnyeztem, felváltva nevetéstől és sírástól. Fantasztikus! Ígérd meg, hogy fogsz könyvet írni! ;)
    Erről a történetedről egyelőre annyit tudok mondani, hogy brutálisan jó és folytasd! Alig várom a következő részt! :)
    Te írónak születtél! Köszönöm, hogy olvashatlak! :*

    VálaszTörlés
  20. jaj elírtam a banda nevét :o One Direction* :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon-nagyon köszönöm! <3 El sem hinnéd, milyen jól esek ezek a szép, dicsérő szavak! <33 Nagyon örülök, hogy tetszenek az én kis irományaim és, hogy a Summer '09 itt is velem tartasz. :)) Remélem, hogy ezzel a történetemmel sem fogok csalódást okozni. :)
      Nem hinném, hogy valaha is foglalkoznék majd az írással, sőt szinte kizártnak tartom, de nagyon aranyos vagy, és még egyszer nagyon szépen köszönöm! <33

      Törlés